A régi munkácsi római katolikus templomtól a székesegyházig

2004. augusztus 20., 10:00 , 188. szám

(Elejét lásd előző számunkban)

Schönborn Bucheim Ervin, a város kegyura javasolta a millennium esztendejében, hogy Munkácson a sok szenvedést megélt, számtalanszor elpusztított és akkoriban már nagyon szűkösnek számító római katolikus templom helyén a magyar nemzet ezeréves fennállásának emlékét hirdetve egy újat építsenek. Az alapkőbe elhelyezett okiratot idézve "a plébánoshoz levelet intézett, melyben hazafias érzelmektől áthatva Isten dicsőségére és a katholikus kereszténység üdvére az új templom építése által nemes áldozatkészséggel maradó emléket kívánt állítani ezen jubileumra."

Gróf Schönborn Bucheim Ervin nagyvonalú felajánlása (halála után fia, Schönborn Bucheim Károly is tetemes összeggel segítette az építkezést, s ezzel a grófi család az összkiadások felét vállalta magára!), Meszlényi Gyula szatmári püspök anyagi hozzájárulása és a hívek bőkezű adományai által épülhetett fel Kárpátalja legnagyobb római katolikus temploma.

Miután a hitközség egyetértett a gróf kezdeményezésével, a tervet Czigler Győző budapesti műegyetemi tanár és neves építész készítette el, majd 1904-ben meg is állapodtak Wágner Márton jászapáti építőmester vállalkozóval a munka kivitelezéséről.

1904. április 6-án, a húsvéti ünnepek után kezdték el a munkát.

Mindenekelőtt szétszedték a templomot körülkerítő kétméteres kőfalat, és kivágták a templomkertben álló 24 szép gesztenyefát. Rövid időn belül a templomból csak a gyönyörű gótikus szentély hirdette a régi korok emlékét, amit meghagytak az utókor számára.

A cinteremből exhumáltak földi maradványait később az új templomban helyezték el.

A toronyból levett három harangot egy közeli temetőben haranglábra helyezték. A negyedik, megrepedt harangot, amelyet még Zrínyi Ilona első férjének, I. Rákóczi Ferencnek az édesanyja, Báthory Zsófia fejedelemasszony öntetett 1677-ben az egyháznak, a Nemzeti Múzeum vette meg. Helyette az egyháztanács egy nagy harangot öntetett Temesváron a következő felirattal: "A Báthory Zsófia által 1677-ben adott és idővel megrepedt harang helyett öntette a munkácsi r. k. egyháztanács az új templomnak Szent Zsófia tiszteletére 1904-ben."

A régi templom északkelet-délnyugati tájolása helyett az újnak a tengelyét délkelet-északnyugat irányban jelölték ki. Ez az elrendezés jobban illett a városközpont arculatához.

A munka olyan gyorsan haladt, hogy augusztus elején a templom valamennyi fala 3-4 méter magasságban állt. Augusztus 7-én a többezres tömeg jelenlétében megtartották az ünnepélyes alapkőletételt. Az ideiglenes templomban a délelőtt 9 órakor mondott szentmise után fél órával körmenetben vonult a tömeg a zöld gallyakkal feldíszített épülő templomhoz. A papság a vendégekkel és a hivatalos személyiségekkel a főtorony alapjánál, míg a többiek a templomban és a templom előtt helyezkedtek el.

Forgách János prépost, helybeli parochus tartott beszédet, majd felolvasták azt a két emlékokmányt, amelyet röviddel később az alapkőbe elhelyeztek.

Idézet az első okiratból:

"...Adjuk emlékezetül mindenkinek, kit illet, hogy a mit évek során terveztünk, ez évben, mely a szatmári egyházmegye fennállásának századik, a Mi áldozárságunknak pedig ötvenedik évfordulója, megvalósult, és Munkács városában a régi, de a hívek számára meg nem felelő templom helyett új plébániai templomot kezdtünk építeni Isten nagyobb dicsőségére és a régi templom védszentje, szent Márton püspök hitvalló tiszteletére."

A második okmányban többek között ez áll:

"...Urunk 1904. évében augusztus hó 7-én volt ezen új templom sarokkövének és alapfalainak megáldása, midőn X. Pius pápa volt Szent Péter utóda, ő Felsége I. Ferencz József Magyarország apostoli királya, ...Meszlényi Gyula Szatmár egyházmegye püspöke, Schönborn Bucheim Károly gróf a munkácsi templom és plébánia kegyura, Forgách János sevelicsi prépost beregi főesperes, Munkács város plébánosa, Beöthy Pál Bereg vármegye főispánja, ...Cseh Lajos Munkács r. t. város polgármestere, Nedeczey János, a munkácsi választókerület országos képviselője...

A régi templom romladozó és szűk volt a plébániának, mely ezidőben 6923 hívőt számlált, ebből Munkácson 2751 lakott..."

Az okiratokat felolvasták, és miután a másodikat kézjegyükkel látták el a jelen lévő illetékesek, cinkhengerbe helyezték és egy rézdobozzal együtt, amelyben a püspöki egyházmegye 100 éves történetét és Hám János püspök életrajzát ismertető könyveket helyeztek el, beólmozták. A két tárgyat elhelyezték a már addig beszentelt kőbe, majd ráillesztették a fedelet. Végül az erre az alkalomra szervezett vegyes kar éneke mellett befalazták a falrést.

Az ünnepség végén a korábban exhumáltakat a torony közepén lévő főbejárat alatt kialakított közös üregben helyezték el, amit temetési gyászszertartás követett.

A munkálatok olyan gyorsasággal haladtak, hogy november második hetére az egész templom tető alatt volt, sőt a hónap végére minden boltozatával is elkészültek. Tél előtt már állt a két alacsonyabb ikertorony kúp alakú tetejének gerendázata is.

1905. március 17-én elhunyt a templom egyik legnagyobb támogatója, Meszlényi Gyula szatmári püspök. A terveket készítő Czigler Győző sem élte túl sokkal a püspököt: március 28-án adta vissza lelkét teremtőjének.

A torony elkészült sisakvázára május 27-én délután 4 órakor ünnepélyes keretek között vonták fel a két méter magas és egy méter széles keresztet és illesztették be a rózsás tokba. Ez utóbbiba egy üvegedénybe zárt emlékiratot is elhelyeztek, melynek szövege teljes egészében megegyezik az alapkőbe zárt párjával, s csak a végén rögzíti néhány passzusban az építkezés pillanatnyi állapotát, kifejezve szomorúságát Meszlényi püspök és Czigler tervező halála miatt s megköszönve az építőknek a lelkiismeretes munkát. Az 1905. május 25-én Munkácson kelt okiratban többek között ezt olvashatjuk:

"...1905. májusban helyeztük fel az új templom tornyára megváltásunk szent jelét, a keresztet. A templom építése majd egészen nyert befejezést. Az építés igen szépen, gondosan haladt... A kereszt minden áldás szentsége, minden kegyelem oka, úgymint melyben a hiveknek erő adatik az erőtlenségből, dicsőség a gyalázatból s élet a halálból..."

Május 31-én a toronyban elkészült a harangláb, s helyére került a három nagyobb és a kis halotti harang, melyeket még aznap este megszólaltattak. Másnap áldozócsütörtök volt, s már az újonnan felhúzott harangok hívták imára a régi templom lebontása óta a Kossuth Lajos utcában található uradalmi magtárban kialakított tágas helyiségbe a hívőket.

A munkálatok befejeztével a régi templomból örökölt főoltár kupoláját, oszlopait, illetve a Szent István- és Szent László-szobrokat a gyertyatartókkal felújították és bearanyozták, valamint a Schönborn gróf által 1800-ban adományozott Szent Márton-festmény sérüléseit kijavították és az új templomban felállították. Érdekes megfigyelni, hogy a barokk stílusú főoltár mennyire szervesen illeszkedik a román és gótikus stílusjegyeket ötvöző eklektikus székesegyház vonalvezetéséhez.

1905. szeptember 24-én tartották meg az új templom ünnepélyes felszentelését.

A távolabbi vidékekről is hatalmas tömeg sereglett össze a jeles eseményre.

Az ünnepség kezdete a magtárépületben ideiglenesen kialakított templomban felhangzó zsolozsma után reggel 8 órakor Forgách János prépost által végzett csendes mise volt, majd processzióban mentek át a hívek a templomhoz, ahol a külső és belső falak megszentelése után a hívek előtt Pemp Antal helynök saját kezűleg nyitotta meg a főkaput, mire megnyíltak a mellékajtók is a hívek előtt.

Megközelítőleg kétezer ember fért be a templomba, de a hívek nagy része kintrekedt. Pemp celebrálta a misét, amelynek ünnepélyességét emelte a Harnyai Jusztin orgonista által erre az alkalomra műkedvelőkből toborzott énekkar. A szószékről dr. Bakkay Kálmán teológiai tanár elmélkedését hallhatták a megjelentek. A mise végén az ünnepség résztvevői átvonultak az addigi ideiglenes templomba, hogy onnan körmenetben hozzák át a szentséget. Ennek megtörténte után a Te Deum hangzott fel.

Egy esztendő múlva fogjuk ünnepelni a templom felszentelésének centenáriumát. Az eltelt száz esztendő krónikájával egy későbbi írásban foglalkozunk.

A Szatmári egyházmegyéhez tartozó kárpátaljai római katolikusság a közelmúltban önálló kárpátaljai apostoli adminisztratúrává, majd rövidesen egyházmegyévé szerveződött Majnek Antal püspöksége alatt. A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye központja a Latorca-parti város lett, s a százesztendős templom 2002. március 27-én a székesegyház rangjára lépett elő.

Popovics Béla