2004. szeptember 3.

2004. szeptember 3., 10:00 , 190. szám

Amikor Jézust nagy sokaság követte, ő hozzájuk fordult és így szólt: "Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővérét, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom." (Lk 14, 25-26)

A bevezető szavakból nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy nagyon sokan csatlakoztak Jézushoz és kísérték őt. Mindenki a saját elvárásaival, nagy lelkesedéssel ment utána. Minderre Jézus szavaiból tudtunk következtetni, amikor nagyon keményen és határozottan szól a sokasághoz. Szavai konkrét történelmi helyzetre utalnak. Zsidók és pogányok egyaránt döbbenten a saját hagyományaik – melyekhez nagyon ragaszkodtak – elutasítását, sőt megtagadását látják Krisztus evangéliumának követésében.

Jézus azonban saját feltételeit és elvárásait állítja mindenki elé, aki a követője, illetve a tanítványa akar lenni. Első hallásra megdöbbentőek szavai. Hogyan lehetséges az, hogy gyűlöljük mindazokat, akikhez vérségi kapcsolat köt bennünket? Jézus azonban tovább megy: még saját magunkat is gyűlölnünk kell. Itt szó sincs arról, hogy a "gyűlölni" ige belső rosszindulatoktól kísért radikális szembeszegülést jelentene. Jézus arról beszél, hogy a tanítványnak a rokoni kapcsolatokat másodlagosnak kell tartania az őhozzá fűződő elkötelezettséghez képest. Mindezek a radikális követelések akkor válnak érthetővé számukra, ha figyelembe vesszük a főparancsot, mely arra tanít minket, hogy Isten szeretete az első helyen áll, és őt teljes lényünkkel kell szeretnünk. Még inkább akkor fogjuk tudni megérteni Jézus radikális követeléseit, ha állandóan szemünk előtt tartjuk a tényt, hogy ő az életét áldozta értünk. Ha életet akarunk nyerni tőle, akkor a saját bűnös voltunkat kell feláldoznunk érte.

A megérés szakítást jelentett a rokonsággal és a környezettel. Sokszor a rokonság, a környezetünk miatt csak elvárásaink és ebből való lelkesedésünk van Jézus iránt. Aki Jézus igazi követője és tanítványa akar lenni, annak teljes élet- és sorsközösséget kell vállalnia vele. Jézus nem forrófejű lelkesedőket, hanem áldozatra kész és képes tanítványokat akar. Ehhez lelki erőre és megfontoltságra van szükség. Jézus segítségével – aki értünk előbb meghozta az áldozatot –, lesz annyi lelki erőnk, hogy tudjuk vállalni a követésével járó nehézségeket. Mert követése életet jelent számunkra. Akiben nincs erő az áldozatra, annak a megtérés nem fog sikerülni.

Snep Román