Mádl Dalma:"Jó volt látni az újjáépült, belakott házakat"

Egy kárpátaljai kisfiú ajándékát őrzi

2004. december 3., 09:00 , 203. szám

Mádl Dalma, a Magyar Köztársaság elnökének felesége az elsők között sietett Kárpátalja megsegítésére a 2001-es pusztító árvíz idején. Mint munkatársai elmondták, akkor könnyezve járta végig a Tisza vizétől letarolt községeket, vigasztalva és bátorítva az otthon nélkül maradt családokat. Dalma asszony a Katolius Karitász jószolgálati nagyköveteként nemrég ismét ellátogatott a Tiszántúlra, hogy személyesen találkozzon azokkal, akik a szervezet támogatásával építették újjá házukat.

– Milyen érzés volt ismét felkeresni az árvíz idejéből ismert falvakat?

– Jó volt látni az újjáépült, belakott házakat. Az egyik most meglátogatott csepei fiatal házaspárt még 2001-ben ismertem meg. Betegek és teljesen reményvesztettek voltak. Mostanra meggyógyultak, van otthonuk, munkahelyük. Gyermekük óvodás, szépen beszél magyarul, aminek külön is örültem. A Katolikus Karitász 15 családi ház felépítését, illetve építésének befejezését vállalta Kárpátalja ezen árvíz sújtotta részén. A program most befejeződött, a vállaltaknak maradéktalanul sikerült eleget tenni. A megsegítettek között vannak rokkantak, egyedül állók, nagycsaládosok.

– Néhány héttel ezelőtt Budapesten Ön volt a fővédnöke egy kárpátaljai vonatkozású jótékonysági koncertnek...

– A jótékonysági hangverseny a budai Szent Imre-templomban volt, melyet színig töltött a közönség. Káldy Gyula művészettörténész ismertette az ungvár–gerényi Szent Anna- templom történetét, rámutatva, milyen páratlan történelmi értéket képvisel, illetve hogy milyen áldatlan állapotban van jelenleg. Mindezt nekem is megírták a szervezők, s ennek alapján döntöttem úgy, hogy az ügy mellé állok. Amikor a mostani kárpátaljai missziós útra készültünk, az volt a kérésem, hogy láthassam a gerényi rotundát. A középkori templom valóban egyedi és csodálatos, csakúgy, mint freskói, amelyek valóban sürgős felújításra szorulnak. Persze tudom, hogy ezer jótékonysági koncert bevétele sem lenne elég e páratlan emlék felújítására, állagmegóvására. Megoldást az jelentene, ha a rotunda a világörökség részévé válhatna, ám ezt az ukrán államnak kellene kezdeményeznie.

– Kárpátaljai látogatása során számos egyházi intézménybe is ellátogatott. Milyenek voltak a benyomásai?

– Nagyon örültem annak, hogy fiatal domonkos rendi nővérek vezetik az ungvári Szent Gellért Kollégiumot. Meggyőződésem, hogy a diákok sokkal szívesebben fogadják egy korukbeli szerzetes, egyházi személy tanácsait, vezetését, mint egy idősebbét. Szép élményekkel gazdagodtam Nagyszőlősön is, ahol volt alkalmam részt venni a reggeli szentmisén a gyönyörű XV–XVI. századi nagytemplomban. Jártam továbbá a helyi ferences kolostorban és annak templomában. Az épület felújításának tervei igazán meggyőzőek, és örülök, hogy közösségi intézménynek szánják.

– Jószolgálati nagykövetként évente hány hasonló misszióban vesz részt?

– Határon túli magyar területekre évente 5-6 alkalommal is ellátogatunk. Többször jártunk itt, Önöknél, Erdélyben, a Felvidéken, legutóbb a Vajdaságban. A közeljövőben ismét a Felvidékre készülünk.

– Van lehetősége arra, hogy valamilyen tárgyi emléket vigyen magával a megismert tájakról, vidékekről?

– Amikor néhány éve itt, Kárpátalján egy magyar iskolában jártam, az egyik elsős fiúcska egy újságpapír-szeletre ráírta, hogy "Tódortól". Ezt ma is őrzöm. Vásárolni viszont nemigen szoktam. Nagyszőlősön azonban kivételt tettünk: vendéglátóink mesélték, hogy a város piacán nagyon finom rozskenyeret lehet kapni...

– Harmadik, legkisebb unokája jövőre lesz elsős...

– Igen, viszek is neki egy kárpátaljai abakuszt. Két lányunokám már tinédzser, ő, a legkisebb, fiú, és nagyon játékos. Szeretnék több időt tölteni vele, de mostanában csak vasárnaponként van alkalmunk együtt játszani.

Popovics Zsuzsanna