Ki győzött a tárgyalóasztalnál?

Alkotmányreform és választások

2004. december 17., 09:00 , 205. szám

Mint arról előző számunkban beszámoltunk, az Alkotmány és a választási törvény módosítását jelentő törvénytervezetek múlt szerdai elfogadásával a parlamentben megoldódni látszik az elnökválasztás második fordulójának meghamisítása következtében Ukrajnában kialakult válsághelyzet. A hatalom és az ellenzék közötti megállapodás jelentőségéről és következményeiről azonban megoszlanak a vélemények.

Külföldi sajtóvélemények szerint Viktor Juscsenko ellenzéki elnökjelölt győztesen került ki az ukrajnai politikai válságból: bebizonyította, hogy az ellenzék képes erőszakmentes megoldást találni a válságra, és esélyesként indulhat december 26-án az elnökválasztás megismételt második fordulójában. Ugyanakkor Leonyid Kucsma távozó elnök, aki Viktor Janukovics kormányfőt támogatta az utódlásért folyó harcban, szintén győztesnek mondhatja magát: sikerült megnyirbálni utódja hatalmát. Az elnöki jogkörök egy részét a parlamentre átruházó alkotmánymódosítás értelmében a parlament jelöli a kormány tagjait, elnöki jóváhagyás nélkül. Az államfő a jelöltek közül csupán a kormányfő, a kül- és a védelmi miniszter személyét vétózhatja meg. Meghatározó jelentőségű lehet az a módosítás is, hogy a parlament megbízatása az eddigi négy év helyett a jövőben öt évre növekszik.

E módosításokat Kucsma azzal indokolta, hogy a 48 milliós ország stabilitását kívánja növelni. "Az új politikai rendszer révén megelőzhető lesz, hogy a nemzet tekintélyelvű rendszerbe csússzon át" - vélte a Kucsmához közel álló Mihajlo Pohrebinszkij politológus. "A reform Kucsma legnagyobb vívmánya, aki így európai modell bevezetését tette lehetővé" - fűzte hozzá.

A távozó elnök ellenfelei viszont azt hangoztatják, hogy az elnök, aki tízéves országlása alatt egyre nagyobb hatalom megszerzésére törekedett, a reformot használja fel ürügyként arra, hogy a parlamenten belüli hívei révén továbbra is hatalmon maradjon.

Juscsenko hívei mégis támogatták az alkotmányreformot, cserébe azért, hogy elfogadják a választási törvény módosítását, ami a december 26-i voksoláskor biztosíthatja a csalások elkerülését. Külföldön úgy vélik, azzal, hogy késznek mutatkozik az erőszakkal fenyegető válság megoldását saját érdekei elé helyezni, Juscsenko támogatásra tehet szert az ország keleti, orosz ajkú régióiban is, ahol a többség eddig Janukovicsot támogatta.

Az egyetlen, ámde rendkívül fontos engedmény, amelyet Juscsenkóéknak az alkotmányreform kapcsán sikerült elérniük, hogy az csak 2005 szeptemberétől, bizonyos esetben pedig csak a következő, 2006-os parlamenti választások után lép érvénybe. Juscsenko támogatói úgy vélik, nincs vesztenivalójuk, ha megnyerik a választásokat - írja az MTI.

A magyar hírügynökség szerint Julija Timosenko, Juscsenko legradikálisabb szövetségese volt az egyetlen politikus, aki a végsőkig harcolt. "Mi értelme van a nép által megválasztott elnöknek, ha akkora lesz a hatalma, mint az angol királynőnek" - fogalmazott. Timosenko, akit kendőzetlen modora és keményvonalas álláspontja miatt egyesek dicsőítenek, mások pedig fenntartással fogadnak, nem rejtette véka alá, hogy szívesen lenne kormányfő Juscsenko elnöksége alatt. Ha ez sikerül neki, ugyancsak nehéz lesz megtartania e tisztséget a változások életbe lépése után, főként, ha a parlament megosztott lesz.

Juscsenko parlamenti támogatói szerint ugyanakkor a reform az egész politikai rendszert kiegyensúlyozza és hozzájárul az üzleti érdekcsoportok és a helyi elit közötti konfliktusokban való közvetítéshez, fórumként felkínálva a parlamentet.

MTI-ntk