2005. január 14.

2005. január 14., 09:00 , 209. szám

Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya: Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: a nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én."

Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: "Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni." Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten fia.

Jn 1, 29-34

Jézus Messiás-mivoltának csodálatos mélységeire derül fény ezekben a jánosi sorokban. Nézzétek - mert láthatóvá lett megtestesülésétől kezdve. Nézzétek - és ujjongjatok! A Bárány elveszi a világ bűneit azt jelenti, újjáteremti az Istent befogadó embert, elveszi a hályogot a szemünkről: a szomorúság, csalódás, gyűlölet, hazugságok, pótvigasztalások ébredéseinek fájdalmait.

Őt befogadó, s így újjáteremtett szívünkkel újjáteremti a kapcsolatainkat, és a világ új lehetőségeit ismerjük fel, amire az Ő Lelke vezet minket.

Előbb volt, mint én. Ezt a fogadalmat a Hiszekegy szavai később foglalják össze: "...az Atyával egy lényegű és minden általa lett. Isten az Istentől, világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény." Az Ő Isten volta emberi testben bennünket emel föl. Barátainak nevez minket, értünk adja életét. Istentől kitüntetett emberi méltóságra jutunk általa.

Kijuthatunk az önközpontúságból, Isten kedves gyermekei lehetünk. János azért tanúskodik, hogy meggyőzzön: legértékesebb emberi képességeink akkor bontakoznak ki, ha Isten felkínált kapcsolatát Jézusban elfogadjuk.

Mészáros Domonkos O. P.