2005. március 18.

2005. március 18., 09:00 , 218. szám

"Jézus felemelvén a hangját ezt mondta..."

Jn 12,44

Ha Jézus, megszólal, annak súlya van. Nem beszél feleslegesen, nem mond badarságokat. A megfelelő helyen és a megfelelő időben szólal meg. Ha mond valamit, az személyesen érinti azt, akinek beszél. Nem a háta mögött, hanem a szemébe mondja az embernek. Nem hallgatja el az igazságot, nem ferdít, nem ködösít. Ha megszólal, ott vagy belefájdul a szív, vagy örvendezni kezd. Jézus szava ma is teremtő erő.

Milyenek a szavaink? Van súlya annak, amit mondunk? Kinek és mit mondunk? Tudunk a szemébe nézni annak, akiről beszélünk, és akinek beszélünk? Van-e hitelük szavainknak? Időben szólunk hangosan, hogy mindenki hallja, vagy meghunyászkodva, hogy önmagunkat megnyugtassuk?

Jézus felemeli a hangját és beszél. Elmondja a véleményét, leleplezi minden szándékunkat. Nem lehet kibújni beszéde elől. Nem ítél, de minden szava belehasít a szív legmélyébe. Felemeli a hangját, és minden igazságot nyilvánosságra hoz. Nincs mit takargatnia. Hiteles, amit mond. Nincs mit elővájni a múltjából. Mégis mennyire zavarja a korabeli embereket. De zavar bennünket is! Fáj az igazság.

De jó lenne így beszélni! Nem félve a következményektől. Megszólalni, és mondani is valamit! Hadd hasítson bele az emberek szívébe, hadd zavarjon az igaz. Hátha magunkba néznénk, s végre rábíznánk magunkat erre a tiszta beszédű Jézusra.

Ezért, ha beszélünk, Igét mondjunk, ne fecsegjünk! Ámen.

Szanyi György