Hit- és erkölcstan, testnevelés

Beszélgetés Eperjes Károllyal

Korábbi beszámolóinkban már hírül adtuk, hogy az első beregszászi Sztalker Nemzetközi Színházi Fesztiválon fellépett a Budapesti Új Színház társulata. Az ismert színművész, Eperjes Károly a társulat egynapos itt-tartózkodását kihasználva a nagyszőlősi járási Karácsfalvára is ellátogatott, eleget téve a Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum meghívásának. A Kossuth-díjas művésszel itt beszélgettünk.

– Milyen célból érkezett most Kárpátaljára?

– Az utazásomnak két célja van: az Új Színház társulatával játszunk Beregszászban az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Sztalker Fesztiválján, illetve régóta hívnak a Karácsfalvai Görög Katolikus Líceumba, hogy a diákoknak a helyes keresztényi értékrendről tartsak előadást. E két meghívásnak teszek eleget mai utammal.

– Miért tartotta fontosnak, hogy eljöjjön Karácsfalvára előadást tartani?

– Először is, kíváncsi voltam rá, hogy milyen itt egy líceum. Másodszor meg, ha érdeklődés van, engem itt hallani akarnak, akkor miért ne. Pedagógusgyerek vagyok, apám-anyám pedagógus, tehát tudom, hogy ha ez itt fontos, akkor el kell jönni.

– Már korábban is járt Kárpátalján, játszott Beregszászban. Milyen kapcsolat fűzi a beregszászi színházhoz?

– Nagyon jó kapcsolatom van velük, mi játszunk Gáspár Sándor barátommal a beregszásziak Karnyóné című produkciójában is. Holnap otthon, Budapesten lépünk fel az Álszentek összeesküvése című darabban, amelyben például együtt dolgozunk Trill Zsolttal. Tehát mondhatom, kifejezetten jó kapcsolatban vagyok a beregszászi társulattal.

– A fesztiválra hozott előadásukról mit lehet elmondani?

– A budapesti Új Színház Szentivánéji álom című előadását Vidnyánszky Attila egyik barátja, a kijevi filmrendező és díszlettervező, Szergej Maszlobojscsikov rendezte. Ez a klasszikus Shakespeare-darab modernebb feldolgozása, nagyon szép költészettel és humorral.

– A Magyar Televízióban, Baló Júlia műsorában a közoktatással kapcsolatos reformelképzeléseiről beszélt. Elmondaná röviden az ott kifejtett gondolatait olvasóinknak is?

– Attól beteg az oktatásügy először is, hogy oktatásügy és nem tanügy. A tanításnak két pillére van: a szívet nevelni kell, az agyat meg okítani. Nem elég csak okítani, nevelni is kell a gyerekeket, a kettő együtt a tanítás. Jézus tanítványait sem úgy hívták, hogy nevelmények vagy okítmányok, hanem tanítványok. Azért, hogy a jövő társadalma ne legyen beteg, a mostani diákokat iskoláinkban nemcsak okítani, hanem nevelni is kell. Tehát a szívnek a morál, az agynak pedig a bölcselet a fontos, a kettőt úgy kell összehangolni, hogy szív- és agyharmonikusak legyenek az emberek. Nagy hiba, hogy a társadalom egyre több helyen a hit- és erkölcstant negligálja a tantervből. Ha én egyszer megtehetném, és hallgatnának rám az emberek, akkor nálam minden iskolában, minden osztályban, mindennap kötelező volna a hit- és erkölcstan-óra, illetve a testnevelés. Ez a kettő a legfontosabb és minden más tantárgy csak utána jön, szerintem. Ha módosítani kellene a pályámon, akkor tanár lennék, és ezt a két tantárgyat tanítanám.

Nem veszik tudomásul az emberek azt, hogy ép lélekben ép test van. Buta közmondás az, hogy Ép testben ép lélek. Ez nem igaz, hanem az előbb említett a helyes közmondás. Mert aki ép lelkű, az figyel a fizikumára is, megőrzi, csiszolja.

– A korábban említett darabon kívül mit játszik még odahaza Budapesten, illetve mik a tervei?

– Most Szép Ernő Vőlegényét mutattuk be az Új Színházban. A terveim közül arról már lehet beszélni, hogy az amerikai magyarok meghívtak az istenes verses estemmel egy amerikai körútra. Utána egy németországi körútra megyek ugyanezzel. Azonkívül egy Tamási Áron-darabot rendezek nyáron a Gyulai Várszínházban és Esztergomban. Továbbá van két filmtervem és két színházi meghívásom is, ez utóbbiakat majd meglátjuk, mert ember tervez, Isten végez. Nem tudhatjuk, hogy miből mi lesz.

– El lehet már mondani, hogy milyen filmekről van szó?

– Nem. Az ember erről csak akkor szeret beszélni, amikor aláírta a szerződést és forgatja. Ugyanis a mai világban még akkor sem biztos semmi, ha megvan hozzá a pénz.

– A mögöttünk hagyott időszakban leginkább a 2004. december 5-i népszavazás miatt figyelt a kárpátaljai magyarság az anyaországra. Önnek az eredmények láttán mi a véleménye a referendumról?

– Nagy fájdalom, ami történt, de nem reménytelen a helyzet. Mert az igenek többen voltak. Ilyen szomorú a lelkiállapota a nemzetnek, ennyire gyönge az identitástudata. Éppen ezért fontos a hit- és erkölcstan, mert ha valaki megtalálja az Istent, akkor megtalálja a hazáját is. Ha meg nem találja az Istent, akkor még a többit is elveri a hazájától. Én két igennel szavaztam és a környezetem is. Nagyobb lett volna a fájdalom, ha a nemek nyernek. Ez az eredmény azt bizonyítja, hogy több a jó szándékú ember Magyarországon. Reményre ad okot, hogy van 1 500 000 ember, akit nem lehet meghülyíteni. Higgyék el, ez óriási dolog, erre lehet építeni. Mindazonáltal Szent István Magyarországa nem szétszakítható, mert lelkében él a nemzet. Csak most a lelke beteg, de már gyógyul.

– Végezetül mit üzen a Kárpátalja olvasóinak?

– A feltámadt Krisztus örömében keressék a szív és az agy harmóniáját, s akkor majd egymásra is rálelnek.

Badó Zsolt