Az anyaország feladata a határon túli kisebbségek támogatása

Interjú Pelczné Gáll Ildikóval, a Fidesz-MPSZ alelnökével

2005. július 22., 10:00 , 236. szám

Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz-MPSZ alelnöke volt idén a hagyományos Tisza-parti Turul-ünnepség szónoka. A gépészmérnöki, mérnök-közgazdászi, mérlegképes könyvelői, könyvvizsgálói és adószakértői végzettséggel, s nem mellesleg doktori tudományos fokozattal rendelkező háromgyermekes családanyát az alábbiakban nőként, politikusként és magyarként egyaránt vallatóra fogtuk.

- Ön az első nő, akit a Fidesz alelnökének választottak meg. Hogyan fogadta a megbízatást, s e kettős minőségében -nőként és politikusként - milyen célkitűzéseket fogalmazott meg a maga számára?

- Tagtársaim többségéhez hasonlóan magam is a természetes folyamatok híve vagyok, azaz nem szeretem különösebben a direkt megoldásokat, nyilvánvaló ugyanakkor, hogy mindazokat a női szerepeket, amelyeket mi, nők anyaként, a családban, gyermekeinket nevelve, munkahelyet keresve, s általában az életben megélünk, mi magunk közvetíthetjük és képviselhetjük a leghitelesebben a Fideszen belül is. S ha már úgy alakult, hogy nő lehet immár a legnagyobb magyar ellenzéki párt egyik alelnöke, azt természetesen a nők is támogatják a párton belül. Úgy gondolom tehát, hogy ez az esemény majdhogynem szükségszerű volt, s egyben meghatározta a feladataimat is.

- Hogyan sikerül összeegyeztetnie a családanyai szerepet az alelnökként ugyancsak megsokszorozódott politikusi feladatokkal?

- Nemcsak politikusként mondom, hogy rendkívül fontos a család, hanem így is élek. Olyan tradicionális nagycsaládban nőttem fel, ahol a nagyszülőkkel együtt laktunk, tehát számomra ez természetes. Nagycsaládban élek ma is. Ha nem lett volna mellettem a család, támogató szeretetük, sosem értem volna el semmit, sem tanulmányaim, sem munkám során. Meggyőződésem: a család alkalmas arra, hogy megfelelően támogassa valamennyi tagját.

- A Turul-ünnepségen elhangzott beszédében úgy fogalmazott, hogy Kárpátalján, s általában a Kárpát-medencében az elszakadt nemzetrészek békés újraegyesítése érdekében kell összpontosítani az erőket. Hogyan valósítható ez meg?

- Úgy vélem, minden anyaországnak feladata, hogy támogassa határon túli kisebbségeit; ha lehet, együttműködési megállapodásokkal, ha nem, egyéb megfelelő formákat keresve. Ehhez immár az Európai Unió is keretet biztosít a számunkra. Ezért remélem, hogy a magyarság, a magyar identitás megőrzésének keretei most már békés úton, s belátható időn belül létrehozhatók, akár egy autonóm járás létrehozása révén, akár más módon.

- Hogyan fogadja az anyaországnak ezeket a kezdeményezéseit az új ukrán kormány?

- Nagyon örülünk annak, hogy az új ukrán kormány pozitívan viszonyul e kérdéshez, hogy nem a Trianon által okozott sebeket, árkokat szeretné tovább mélyíteni. Pozitív elmozdulást várunk tehát e tekintetben mind Ukrajna, mind Magyarország részéről.

- Mi a véleménye a 2004. december 5-i magyarországi népszavazásról, s megítélése szerint hogyan lehet ebből a helyzetből kilábalni?

- Nagyon nehezen dolgoztuk fel, hogy egy igenre hajló népszavazási kezdeményezés után saját honfitársaink mondtak nemet egy ilyen lehetőségre. Nem gondoltam volna, hogy megtörténhet ilyesmi Magyarországon. Nem értettem például, hogyan lehet ezt gazdasági kérdésként kezelni. A történelem és a Jóisten azonban rácáfolt a népszavazási "nemre" buzdítók állításaira. Azzal riogattak többek között, hogy a határon túlról érkező munkanélküliek majd elveszik tőlünk, magyarországiaktól a kenyeret. Ezzel szemben az történt, hogy Magyarország gazdasága megtorpant, s a nálunk megszűnő munkahelyeket manapság a tőke éppen Erdélyben, Kárpátalján teremti újjá. Odáig jutottunk, hogy ma már előfordul, a magyar munkavállaló megy ki oda, ahonnan nem szerettük volna, ha hozzánk érkeznek a magyarok...

bkv