Néprajzi értékek a modern élet mellett

Budapesti néprajzkutatók Tiszacsomán

2005. augusztus 5., 10:00 , 238. szám

Geszti Zsófia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem folklór tanszékének oktatója két tanítványával, Vaszil Viktóriával és Legeza Mártával néprajzi gyűjtést végez a beregszászi járási Tiszacsomán.

Geszti Zsófia és kolléganője, Pákay Viktória nevével már többször is találkozhattak lapunk hasábjain, hisz a két néprajzkutató 1998-tól Kárpátalja falvainak még fellelhető kulturális örökségét kutatja. A Tiszabökényben és környékén végzett kutatásaik eredményét értékes tanulmányokban összegezték. Három évvel ezelőtt létrehozták a Jankó János Néprajzi Egyesületet, melynek célja a kárpátaljai néprajzi kutatások ösztönzése és összehangolása. A néprajzi egyesület tavaly októberben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával közösen nagy érdeklődést kiváltó tudományos konferenciát szervezett Beregszászban, ahová a Kárpát-medence számos vidékéről érkeztek olyan ismert és kevésbé ismert kutatók, akik ennek a térségnek a kulturális hagyatékát kutatják. Ezúttal Geszti Zsófiát és tanítványait a mostani kutatás várható eredményeiről kérdeztük.

- Ön nem először kutat Kárpátalján. Milyen céllal érkezett most Tiszacsomára?

- Két elsőéves néprajz szakos hallgatóval jöttem Csomára. Elsősorban a helyi görög katolikus lakosság vallási élete és a helyi szokások érdekelnek minket. Nagyon jók a tapasztalataink, az emberek nyíltak, segítőkészek. A legtöbb népszokás a valláshoz kapcsolódik, emiatt a görög katolikus falvak hagyományai sok esetben eltérnek más településekétől. Igaz, akadnak olyan hagyományok is, amelyekben nincs különbség, ilyen pl. a betlehemezés.

- Van még olyan érintetlen kulturális érték, amit érdemes gyűjteni jelenleg Kárpátalján?

- Minden néprajzi jelenség kulturális érték, bár folyamatosan változik. Itt egy viszonylag modern életmód mellett nagyon sok archaikus szokás maradt fenn: a hiedelemvilág meglehetősen gazdag, a népi gyógyászat is virágzik Kárpátalján. Én leginkább a szokásokkal foglalkozom, amelyek közül például a betlehemezés nemcsak fennmaradt, hanem reneszánszát éli. Nagyon örülök például a KMKSZ által évente megrendezett Betlehemes Találkozónak, mert a résztvevők láthatóan magukénak érzik a hagyományt, több olyan csapattal is találkoztam már, amelyek a találkozó hatására kezdték el saját falujukban feleleveníteni a sok éve abbamaradt hagyományt.

- Úgy hallottuk, hogy a múlt év októberében Beregszászban rendezett néprajzi konferencián elhangzott előadások anyagából egy tanulmánykötet fog megjelenni.

- Nemrég készültem el a kötet kéziratának szerkesztésével. Ha minden jól megy, a KMKSZ és a Jankó János Néprajzi Egyesület gondozásában megjelenhet az említett könyv, amelyben nagyon értékes, e vidékkel kapcsolatos kutatási eredményeket tartalmazó tanulmányokat találhatnak majd az érdeklődők.

- Említette a Jankó János Néprajzi Egyesületet, amelynek ön az elnöke. Mit kell tudni az egyesületről?

- Az egyesületet három évvel ezelőtt hoztuk létre Pákay Viktória kolléganőmmel. Az elsődleges célja, hogy kereteket teremtsen a Kárpátalján folyó néprajzi kutatásnak, de nemcsak kutatással foglalkozunk, hanem ismeretterjesztéssel és konferenciaszervezéssel is. Szerencsére sikerült nagyon fontos partnerekre találnunk itt Kárpátalján: a KMKSZ és a Rákóczi-főiskola kezdetektől segíti a munkánkat. Most viszont már alakulóban van egy helyi néprajzi egyesület is a főiskola bázisán.

Ami a kérdése második részét illeti, Jankó János a XIX. század végének egyik legnagyobb néprajzkutatója és a Magyar Néprajzi Múzeum igazgatója volt. Az ő irányításával az 1896-os millenniumi ünnepségek során Budapesten létrehoztak egy 24 házból álló néprajzi falut, amely a történelmi Magyarország hagyományos paraszti építészeti sajátosságait volt hivatott bemutatni. Ebben a faluban felépítettek egy alsóvereckei faházat is, az úgynevezett "beregi házat", ennek a kapcsán járt Jankó János Kárpátalján. Mi olyan névadót kerestünk, aki valamiképpen kötődik Kárpátaljához és a néprajztudományban is maradandót alkotott, emiatt esett a választásunk őrá.

A Geszti Zsófiát ezúttal elkísérő két egyetemi hallgató, Legeza Márta és Vaszil Viktória kérdésemre elmondta, hogy nagyon tetszik nekik Kárpátalja, mert úgy tapasztalják, hogy itt még élők a hagyományok, s azokat kötelességünk leírni, megőrizni az utókor számára. Most járnak itt először, de már azon gondolkodnak, hogyan tudnának újabb kutatóutat szervezni.

Badó Zsolt