Tanulmánykötet Kárpátaljáról

2005. augusztus 12., 10:00 , 239. szám

A ma Kárpátaljaként ismert, 1918-ban Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék romjain kialakult, a huszadik század során számos államfordulatot megért, területében, lakosságában és elnevezésében egyaránt többször is módosult földrajzi-közigazgatási egység az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején bekövetkezett rendszerváltásig úgynevezett "terra incognita" volt. Azóta a helyi és anyaországi kutatók fokozatosan elkezdték birtokba venni a régiót. Néprajzkutatók, kulturális antropológusok, szociológusok, politológusok, oktatáskutatók, nyelvészek, irodalmárok és történészek egész sorának figyelme fordult Kárpátalja irányába. A Kárpátalja. Társadalomtudományi tanulmányok című kötet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és kutatóintézetei, illetve az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet között létrejött együttműködési megállapodás keretében készült, és az Arany János Közalapítvány támogatásával jelent meg. A gyűjtemény kárpátaljai tárgyú, elsősorban a kárpátaljai magyar közösséghez kapcsolódó tematikájú társadalomtudományi írásokat tartalmaz a főiskola oktatóinak-kutatóinak, illetőleg a Kisebbségkutató Intézet munkatársainak tollából.

A kötetben nyolc szerző munkája található.

Gönczi Andrea tanulmánya a máramarosi skizmaper történetét, azaz a vidék lakosságának többségét alkotó, főként nem magyar görög katolikusok tömeges pravoszláv (ortodox) hitre térését, illetve az ekörül kibontakozott, politikai felhangokkal terhelt per történetét tárgyalja.

Domokos Vera írása egy kárpátaljai görög katolikus magyar közösség, Tiszaújhely lakosainak etnikai és felekezeti identitását mutatja be a kulturális antropológia eszközeivel egy közelmúltban bekövetkezett esemény, az egyházi naptárváltás apropóján. A görög katolikus-ortodox felekezetváltásnak itt tehát az ellenkező irányát láthatjuk, mint az előző tanulmányban.

Geszti Zsófia kárpátaljai betlehemezésről készült munkája a hagyomány újraéledésének és funkcióinak (adománygyűjtés, szórakoztatás, a vallási és nemzeti identitás kifejezése), illetőleg a betlehemes játék különböző szintjeinek (lokális, regionális és nemzeti, illetve tradicionális és színpadi) bemutatása és elemzése.

Papp Richárd egy, a holokausztot túlélő beregszászi zsidó bácsival készített interjú tükrében mutatja be az egykori Magyarország északkeleti csücskében megmaradt zsidó közösség etnicitás- és identitástörténetét, a zsidó adaptációs és asszimilációs kényszert, amely a változó körülményekhez való alkalmazkodás lehetősége és feltétele is egyben.

Svetkó Erzsébet tanulmányát a kárpátaljai magyarság huszadik századi történetének egy, a "málenykij robot"-hoz hasonlóan tragikus, ám jóval kevésbé ismert epizódjának, a helyi magyar férfiak kényszermunkára való hurcolásának szenteli. Az 1944-ben még 18. évüket még be nem töltött, és így a deportálások után itthon maradt fiatalembereket nemzetiségük miatt megbízhatatlannak nyilvánították a szovjet hatóságok, és 1947-1952 között, amikor katonaköteles korba kerültek, erőszakkal a Donyec-medence szénbányáiba irányították őket. Az eseményeket a kelet-ukrajnai bányavidéket megjárt, ma már idős férfiakkal készített mélyinterjúk alapján mutatja be a szerző.

Csernicskó István írása - amellett, hogy összefoglalja a kárpátaljai magyar nyelvváltozatok kutatásának eddigi legfontosabb szempontjait és eredményeit - jó példája annak, hogyan működhetnek együtt a különböző társadalomtudományok művelői. A tanulmány és a példaként közölt, elsősorban nyelvészeti elemzés céljából készített, de más kutatók számára is sok érdekességet tartalmazó mélyinterjú lejegyzett változata azt igazolja, hogy ma már lehetetlen egyetlen nézőpontból, csak egy bizonyos tudományág szemüvegén keresztül vizsgálni egy-egy közösséget, a tudományterületek és képviselőik közötti párbeszéd nagyon is szükségszerű kell(ene) legyen.

Karmacsi Zoltán munkája a magyar, ukrán és orosz nyelv presztízsét vizsgálja a kárpátaljai magyar fiatalok körében. A kárpátaljai magyar fiatalok legnagyobb tömegrendezvényén, a benei Aréna sátortáborban készített kérdőíves felmérés eredményei arra mutatnak rá, hogyan látják a fiatalok, azaz a jövő generációjának képviselői a magyar nyelv helyzetét.

A gyűjteményt Beregszászi Anikó írása zárja. A sok fotóval illusztrált tanulmány annak jár utána, mennyire használják ki a szimbolikus teret a kárpátaljai magyarlakta településeken, azaz hogy milyen mértékben van jelen a magyar nyelv láthatóan, feliratokban is a kárpátaljai magyar falvakban, városokban.

A Kárpátalja. Társadalomtudományi tanulmányok című gyűjtemény, melyben magyarországi és kárpátaljai szerzők írásai olvashatók egymás mellett, egyrészt rámutat arra, hogy bőven vannak még feladatai a magyar tudományosságnak e régiót illetően, másrészt pedig igazolja azt, hogy a tudományos együttműködés, a magyarországi és kárpátaljai kutatók közös munkája, egymás kutatásainak megismerése kerekebbé teszi azt a képet, melyet a nem is olyan rég még "terra incognita"-ként emlegetett régióról eddig alkothattunk.

Különböző kultúrák, közösségek, felekezetek között egymás értő elfogadásához és megbecsüléséhez az egymásról való ismeretek mélyebbé válásán át vezet az út. A kötet is e cél elérésének reményében fogant.

(Beregszászi Anikó és Papp Richárd szerk.: Kárpátalja. Társadalomtudományi tanulmányok. MTA Nemzeti-etnikai Kisebbségkutató Intézet - II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Budapest-Beregszász, 2005. 178 oldal)

nmi