Olvasói levelek

2005. szeptember 9., 10:00 , 243. szám

Magyar Sziget 2005

"Egy hétre ismét leomlanak a határok!"- ez volt a jelmondata az augusztus 3-10. között immár ötödik alkalommal megrendezett Magyar Sziget Fesztiválnak, amelyen kárpátaljai fiatalok egy csoportja is részt vett.

Egy héten át több mint tízezer ember - unokáktól a nagyszülőkig - talált kedvére való elfoglaltságot a Verőce és Kismaros között elterülő festői szépségű völgyben. Napközben a magyar történelem meghatározó eseményeiről előadásokat, a magyar nemzet jelenéről és jövőjéről pedig kerékasztal-beszélgetéseket hallgathattunk. A legnagyobb érdeklődés az elcsatolt területeken tevékenykedő ifjúsági szerezetek képviselőinek megbeszélését kísérte. Ez olyan alkalom volt, amikor bepillanthattunk egymás életébe, megismerhettük a többi régió problémáit. A beszélgetés után sokan odajöttek hozzánk, megszorították a kezünket, bátorítottak, s voltak, akik bocsánatot kértek egy bizonyos decemberi esemény miatt... Többen felismertek a Trianon 85. évfordulójára szervezett fáklyás felvonulásról. Régi barátként, testvérként üdvözöltek, pedig talán két szót sem váltottunk azelőtt.

Akiket az előadások nem kötöttek le, azokat a vetítőterem várta színvonalas történelmi és dokumentumfilmekkel, illetve magyar népmesékkel. A népművészet szerelmesei részt vehettek a néptác- és kézműves-foglalkozásokon (nemezelés, bőrművesség, rovásírás-oktatás, farovás stb.). Az íjászat iránt érdeklődőket lovasíjász-bemutató, íjászverseny, íjászoktatás várta. Ha még volt kedvünk (és hát miért ne lett volna), akkor nemzeti rockegyüttesek (Kárpátia, Kormorán, Transylmania stb.) éjszakába nyúló koncertjein vehettünk részt. Ezek után jöttek a reggelig tartó beszélgetések...

A legmaradandóbb élményt a szavakkal szinte le sem írható légkör jelentette. Az emberek ismeretlenül is odajöttek hozzánk. Akár órákig el tudtunk bárkivel beszélgetni úgy, hogy nem kellett tudnunk, honnan jött és hová megy haza. Nem számított, ki mennyi idős, vagy milyen színű az útlevele. Senkit sem néztek le, mert a mai határok Romániában, Szlovákiában, Szerbiában vagy éppen Ukrajnában élő magyarrá tették. Nem csodálkoztak azon, honnan is tudunk mi magyarul. Ha meghallották, hogy Kárpátaljáról jöttünk, még nagyobb szeretettel vettek körül minket, ha ez egyáltalán lehetséges volt.

Mindannyian éreztük: egy nyelvet beszélünk, egy nemzethez tartozunk. S egy hétre leomlottak a határok!

Fisher Béla

Viski diákok Pakson

Évek óta tart a partner- és testvérkapcsolat Visk község és Paks (Magyarország) városa között. E kapcsolat keretén belül tavaly Testvér- és Partnervárosok Gyermek- és Ifjúsági Találkozóján vettünk részt. Az idén pedig immár negyedik alkalommal voltunk meghívva a Határon Túli Magyar Középiskolások Olvasótáborába, melyet a Paksi Közművelődési KHT rendez meg Cseresznyésen.

Az olvasótábort tizenkét évvel ezelőtt Gutai István, a Városi Könyvtár igazgatója alapította. Fő célja az anyanyelv, a magyarságtudat és a magyar kultúra ápolása. A központi téma az idén József Attila születésének századik évfordulója volt. A viski gyerekeken kívül érkeztek csoportok Erdélyből, a Vajdaságból, a Felvidékről, valamint Paksról és Regőlyből is. József Attila életéről és munkásságáról Bókay Antal, N. Horváth Béla és Bőhm Gábor irodalomtörténészek tartottak előadást. Dinnyés József szegedi és Decsi-Kiss András szekszárdi zenész-énekesek a vers és a zene kapcsolatáról beszéltek, valamint fellépett előttünk a Tengertánc együttes is. A diákok vidám vetélkedő keretében ismerkedtek meg egymással, amelynek végén megszőtték a "barátság hálóját". Később érdeklődési körük szerint versmondó, irodalmi, újságírói, zenei és kommunikációs csoportban foglalkozhattak. A tábor ideje alatt ellátogattunk Balatonszárszóra, Balatonkenesére és Paks városába, részt vettünk a Zanzibár rockegyüttes koncertjén.

A zárónapon a diákok rövid műsort mutattak be "Tudod, hogy nincs bocsánat..." címmel, majd mindenki kezébe vehette a Cseresznyepusztai Olvasótábor lapját, a Visszhangot. Végül a tábortűz mellett a Bartina zenekar húzta a talpalávalót.

A tartalmas nyolc nap után nehéz volt az elválás az új barátoktól. De biztos vagyok abban, hogy ezek a barátságok egy életre szólnak. Bármit döntsenek is a politikusok, a mi szívünben nincs határ, nem is volt és nem is lesz. Köszönet illeti mindazokat, akik jóvoltából megvalósulhatott ez a tábor.

Dancs Éva

"Itt van az ősz, itt van újra..."

Hamarosan valóban beköszönt az őszi hideg, vele együtt az esős napok. Sokan nem örülnek ennek. Főleg a Salamoni Óvoda kis növendékei. Náluk az idén sem lesz még gázfűtés.

Az elmúlt évi kemény tél után ígérték, hogy nagy felújítások, átalakítások lesznek az óvodában. Ez meglehetősen ráférne már a rendkívül elhanyagolt, helyenként életveszélyessé vált épületre. A látvány egyszerűen lehangoló. A folyosón és a csoportokon valaha működő központi fűtés radiátorai siralmasan festenek. A rakott kályhák tavaly is inkább hűtöttek, mint fűtöttek, emellett elviselhetetlenül büdös füstöt lélegeztek be a gyerekek.

Az illetékesektől ígéretet kaptunk, hogy júniustól elkezdődnek a munkálatok. Ezidáig - már itt az ősz - még csak az ablakok vannak kicserélve. És mikor lesz a gáz bevezetve? Ez elég komoly kérdés. Konkrét választ még nem kaptunk. A szülők a meszelést, falfestést, javításokat - vagyis ami tőlük telik - vállalnák, csak a gyerekek legyenek megfelelő helyen. De a jó körülmények megteremtéséhez ez sajnos elég kevés. A jó körülményhez tartozik a megfelelő étkeztetés is. Legalábbis szerintem. A mi óvodánkban ez is hagy kivetnivalót maga után. De ez már egy másik történet ugyanazon a helyen, ugyanazokkal a szereplőkkel.

Egy elégedetlen szülő

(a sok közül)