Timosenko újra ellenzékben. De mennyire?

2005. szeptember 16., 10:00 , 244. szám

Azt a minikorszakot, amelyben élünk, két választás határolja: az elnöki jelenti a kezdetét, a parlamenti a végét. Mindkét esemény erőteljesen hat a politikai szereplőkre, csak ellenkező előjellel. Az elnökválasztás a hatalom és az ellenzék táborára is összetartó erővel hat, a parlamenti pedig a konkurenciát élezi a szövetségesek közt.

Az elmúlt néhány nap fő eseménye a kormányváltás, mely a hatalompárton belüli konkurenciaharcról szól, annak a hivatalosításáról. Azt idáig is tudta mindenki, hogy Juscsenko ténylegesen is irányítani akarja az országot, és Timosenkónak sincsenek csekélyebb ambíciói. Az elnökválasztást azonban személy szerint Juscsenko nyerte meg, így az ő döntése a mérvadó.

Az elnökválasztás után azzal próbálkozott az elnök, hogy pozícióhoz juttatja legambiciózusabb szövetségeseit, hadd egyenlítsék ki egymást, illetve abban a reményben, hogy majd csak összecsiszolódnak. Timosenko fő ellensúlya Porosenko lett nemzetbiztonsági bizottsági titkári minőségében. Ő is szerette volna az országot irányítani, csak nem nyilvánosan, hanem az elnök mindenható szürke eminenciásaként.

Juscsenko végül mindkettőt kirúgta. Kormányalakítással Jurij Jehanurovot bízta meg, aki biztosan nem dédelget elődjéhez mérhető ambíciókat, az elnöki akarat hűséges végrehajtója lesz. A kormány végleges összetétele még nem ismert, nyilván az elnökhöz való személyes hűség lesz a döntő tényező a kormány parlamenti megszavazása mellett.

Timosenko természetesen megpróbálja úgy beállítani a dolgot, mintha intrikák áldozata lenne. Ez azonban már kampányának része. Fő konkurense Juscsenko pártja lesz, hiszen ugyanazon a "narancssárga" szavazóbázison kell osztozkodniuk. Igaz, meg vannak célozva a kékek is, vagyis a kelet- és dél-ukrajnai volt Janukovics-szavazók. Mindezt úgy, hogy Julja megpróbálja kikerülni, hogy Juscsenko személyes ellenfelének tűnjön, holott az.

Az elnöki táborban el kell dönteni, mennyire keményen, és miféle eszközökkel lépjenek fel az exminiszterelnök ellen. Szélsőséges esetben újraindítják a Kucsma idejében forszírozott gazdasági bűnügyeket. Enyhébb esetben erőszakos, hatalomvágyó kalandorként lesz lefestve. Én inkább egy gátlástalan adok-kapokot tartok valószínűnek, nem pedig egy szabályos, kölcsönös önmérsékletet mutató vetélkedést. A tét ugyanis túl nagy, mert a márciusi parlamenti választásig szinte semmi esély az alkotmányreform visszavonására. Aki az országot akarja irányítani, annak parlamenti többségre van szüksége. Juscsenkónak is. Ha egyedül nem megy, koalícióban. Ha nem lesz stabil koalíció, további - soron kívüli - választásokra lehet számítani. Nem túl vidám kilátás. A várható koalíciós kényszernek kellene visszatartani a versengő feleket, Juscsenkót és Timosenkót a helyzet végleges kiélezésétől. Az ukrán politikai kultúrára azonban az jellemző, hogy mindenki törtet a korlátlan hatalomért, és csak akkor egyeznek meg, ha nagyon muszáj.

Ha viszont erős a kényszer, akkor az előző napi esküdt ellenségekkel is összeállnak az ukrán politika szereplői.

A közeli jövő a kormány új összetételén túl azt is megmutatja, melyik féllel azonosul jobban az ukrán közvélemény. Az alárendeltjei civakodását megunó Juscsenkóval, aki most határozottan rendet rak, vagy a végsőkig következetes Timosenkóval, aki az elnök környezetében tenyésző intrikusok áldozata lett. Akinek jobban sikerült eladni a saját magáról készített jellemzést, az kezdte jobban a kampányt.

Sokan lesznek a kiábrándultak is, ami elvileg a régi hatalom jelenlegi ellenzéki részét kellene, hogy erősítse. A narancssárgák azonban nem lehetnek annyira csalódottak, hogy Medvedcsuk vagy Janukovics hívévé váljanak. Egyelőre Moroz szocialista pártja sem tűnik alkalmasnak az elbizonytalanodó szavazók begyűjtésére.

Minden lehetőség nyitott tehát. A parlamentbe jutásra esélyes pártok klubja továbbra is exkluzív: 6 szervezet tartozik ide (Juscsenko, Timosenko, Litvin, Moroz, Janukovics pártjai és a kommunisták), és nem sok jele van új (vagy régi-új) játékosok megjelenésének. A klubon belüli erőviszonyok azonban változhatnak. Változni is fognak aszerint, hogyan mozdul az ukránok szimpátiája az elkövetkező bő fél évben.

Sz. K. M.