2005. november 18.

2005. november 18., 09:00 , 253. szám

Az egyházi év utolsó vasárnapja, vagyis az advent előtti vasárnap a római katolikus egyházban KRISZTUS KIRÁLY ünnepe.

Már az Ószövetségben olvasunk arról, hogy Isten a zsidó nép királya. Amikor Sámueltől azt kérik a zsidók, hogy királyt adjon nekik, ő az Úrhoz fordult. De az Úr azt mondta Sámuelnek: "Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük." (1 Sám.8,7) A zsoltár is arra hív: "Hirdessétek a pogányoknak: Király az Úr."

A sínai-hegyi mennydörgések és villámlások jelenségei ellenére, Isten "megközelíthetetlen fényben van".

Krisztusban ez az elrejtett Isten láthatóvá lett. "Aki engem lát, látja az Atyát." (Jn.14,9.)

Isten Őt, aki megalázta magát és kiüresítette, megdicsőítette. Olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek. Előtte meg kell hajolnia mindenkinek, aki az égben és a földön van. Őt tette meg a teremtés urának és központjának. Ővele egy új kezdet indult el: Ő a megváltottak feje, az új birodalom Királya.

Ezt mutatja be az Ószövetségben Ezekiel próféta képszerű leírása: "Íme, magam legeltetem juhaimat. (...) Magam terelgetem majd juhaimat és magam telepítem le őket... igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között."

Jézus ezt a képet folytatja: "Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, összes angyalának kíséretében, helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól, a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat padig a baljára."

Ezekben az emberközeli képekben is megmutatkozik, hogy a keresztény vallás nem személytelen parancsok és előírások tömege, hanem személyes találkozás Krisztussal. Tőle kapunk támaszt emberi gyengeségeinkben.

És ugyanakkor a keresztény vallás nem egy érzelmi hullámzás, hanem Krisztussal való együttélés mindenhol (otthon, templomban, munkahelyen) és mindenkor (vasárnap, hétköznap, nappal és éjjel).

De azt is mutatja, hogy a vallás nem csupán magánügy. Az, aki a sötétségből a világosságra vezetett és másokkal egybegyűjt országába, az új világot egy közösségben formálja, alakítja.

Krisztus királysága egyenlő a másokat szeretés királyságával. Krisztus sohasem erőszakolja rá magát másokra. Hatalma nem a fegyverek hatalma, hanem a fény hatalma, mely meghátráltatja a sötétséget és elhozza az örömet.

Királyságát Jézus úgy gyakorolja mint szolgálatot. Mint ahogy az orvos a betegek szolgálatában van, az Emberfia az emberiség szolgálatában, hogy meggyógyítsa és felemelje.

Mi, emberek úgy veszünk részt ebben a királyságban, hogy a szeretet erejével és mások szolgálatával alakítgatjuk ezt a világot, amíg el fog jönni az a nap, amikor Krisztus Királysága eléri a teljességét.

Bohán Béla