Bercsényi, Rákóczi hűséges társa

2005. november 18., 09:00 , 253. szám

280 éve, 1725 novemberében halt meg a törökországi Rodostóban Bercsényi Miklós gróf, kuruc generális. Ungvár várának ura, a Rákóczi-szabadságharc katonai vezetője bár sok mindenben nem értett egyet a fejedelemmel, mindvégig kitartott mellette.

1665. december 6-án született a felvidéki Temetvény várában, Pöstyén közelében (ma Tematin, Szlovákia). A nagyszombati jezsuitáknál, majd egy ideig a nagyszombati egyetemen tanult. Ezután a nádor, Esterházy Pál szolgálatába lépett. 1683-ban meghódolt Thököly Imrének, de a török Bécs alatti veresége után visszatért a császár hűségére s részt vett a törökellenes felszabadító harcokban. 1685-ben lett vágsellyei kapitány, Buda 1686-os ostroma után ezredessé léptették elő, s Szeged és környéke kapitánya lett. 1688-93 közt a bányavidék helyettes főkapitánya, 1689-ben grófi címet kapott és aranysarkantyús vitéz lett. Drugeth Krisztina grófnőt vette feleségül, s vele kapta az ungvári várat is. 1691-ben Ung vármegye főispánja, 1696-97-ben felsőmagyarországi főhadbiztos, majd a vármegyék panaszait kivizsgáló vegyes bíróság polgári főhadbiztosa lett. Részt vett Tokaji Ferenc 1697-es hegyaljai fölkelésének leverésében.

Egyre inkább érzékelte azonban a rendek elégedetlenségét a bécsi udvar elnyomó politikája miatt, s lassan szembefordult azzal. Terveinek megnyerte II. Rákóczi Ferencet, akivel a Habsburgok magyarországi uralmának megdöntését francia segítséggel tervezték. Bercsényi részt vett a francia és svéd kapcsolatok megteremtésében, XIV. Lajoshoz írt emlékirata már 1700-ban említi a fölkelés lehetőségét.

1701 májusában a császáriak elfogták Rákóczit, Bercsényi a lengyelekhez menekült, megszerezte II. Ágost és a varsói francia követ támogatását s a felkelés előkészítéséhez kezdett. Rákóczi szökése után Varsóban találkoztak, 1703 májusában együtt adták ki a brezani kiáltványt.

Az ezután kitört tiszaháti felkeléssel kezdődött a szabadságharc. Bercsényi lengyel csapatokkal átlépte a határt, s a sikeres felső-magyarországi hadjáratot irányította. A küzdelem fő katonai vezetője, generális lett. 1704 októberében ő vezette az udvarral Selmecbányán folyt – eredménytelen – béketárgyalásokat. 1705 szeptemberében a szécsényi országgyűlésen országos főtábornok és első szenátor lett. 1705-06-ban Nagyszombatban szintén kudarccal tárgyalt a békéről.

Nézetei sokban különböztek Rákócziétól. Igyekezett a protestáns köznemesség befolyását szűkíteni az államigazgatásban, nem értett egyet a fejedelemmel a reguláris katonaság szükségességéről, s a külpolitikai orientáció kérdéseit is eltérően ítélték meg, de végig kitartott a rendek konföderációjára tett esküje mellett. Rákóczi így ír: "Bercsényi szelleme, amely nem tudta elviselni az egyenlőséget, a nála alacsonyabbak szemében keménynek és tűrhetetlennek látszott... Konokul tisztelte a saját véleményét, de többnyire megvetette a másokét. Beszédben ékesszóló volt, cselekvésben tétovázó, kétes esetekben ingadozó, tanácsa, elméjének nagy kiterjedése miatt határozatlan és bizonytalan volt, szerencsétlen körülmények miatt mindig másokat okolt." Rákóczi hasonlóan marasztalja el többi hívét is, Bercsényit azonban hűségében és szellemileg fölibük helyezi, s megvédi a kapzsiság vádjai ellen. Másutt leghívebb barátjának és titkai egyedüli ismerőjének nevezi.

Bercsényi 1706-ban érsekújvári főkapitány lett, 1707-ben Varsóban I. Péter cárral kötött szerződése Rákóczi tervezett lengyel királyságának előkészítését célozta. 1707 júniusában az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburgok trónfosztását, Bercsényi megfogalmazásában: "Eb ura fakó, József császár nem királyunk többé!" Ekkor kapta a fejedelmi helytartó címet.

Az 1708-as trencséni vereség után már nem tudta a szétzilált kuruc sereget ütőképes erővé tenni. 1710 novemberében a pestis elől ide-oda menekült, ezért Rákóczi, hogy eltávolítsa, Lengyelországba küldte orosz segítségért, de nem ért el eredményt. Itt érte a szatmári béke híre, a felkínált hazatérési feltételeket nem fogadta el.

1711-16 közt a lengyel Brezanban élt, majd az újabb osztrák–török háború hírére híveivel a nagyvezír táborába ment, kuruc emigránsokból és törökökből álló húszezres serege Orsovánál előretört, de később visszaszorult.

Az 1718-as pozsareváci béketárgyalásokon az osztrákok hiába követelték Rákóczi és Bercsényi kiadatását. 1717-ben Drinápolyba, 1720-ban Rodostóba ment, itt 1723-ban újra megnősült, Kőszeghy Zsuzsannát, Mikes Kelemen szerelmét vette feleségül.

Hamvait – Rákócziéval együtt – 1906-ban hozták haza, s a kassai dómban helyezték nyugalomra. Fia, Bercsényi László (1689-1778) Rákóczi alatt kapitány volt, majd Franciaország marsallja lett, ő szervezte meg magyar mintára a francia huszárságot. (Múlt-kor/MTI-Panoráma)