Hogy mártírjaink hősökké legyenek

Megemlékezések Szürtében és Mezőváriban

2005. november 18., 09:00 , 253. szám

A 61 éve történt, de máig fájdalmas tragédiára: a magyar férfiak sztálini lágerekbe való deportálására emlékeznek Kárpátalja-szerte a magyarlakta településeken. Az elmúlt hét végén Szürtében és Mezőváriban tartottak megemlékezést az áldozatok emlékművénél.

Szürtében a református templom kertjében lévő emlékműnél tisztelegtek csendes főhajtással a mártírok előtt múlt vasárnap. Kótyuk Zsolt szürtei református lelkész beszédében rámutatott: nem szabad feledni eleink szenvedését, helytállását, mert különben nem vagyunk méltók arra, hogy a Mindenható egy igazi, dicsőséges jövőt adjon nekünk, melyben nem csak a próbatétel, de a felemelkedés is jelen van.

Az emlékművön olvasható lágeráldozatok nevei külön-külön is hatalmas tragédiát takarnak, hisz egy-egy elveszített családtagot, szeretett személyt jelölnek. A teljes névsor ellenben ránk, szürtei magyar közösségre tartozik, mivel a mártírok áldozata a közösség éltetésére, összetartása hivatott. Gonosz szándék pusztította a lágerbe hurcoltakat, ami félelmet plántált a szívekbe, a másodrendűség érzését sütötte a lelkekbe. Hogy mártírjaink hősökké legyenek, nekünk is szembe kell szállnunk napjaink nehézségeivel, nekünk is áldozatot kell hozni a magyar közösség jelenéért, jövőjéért" – fogalmazott emlékbeszédében Kovács Miklós, a KMKSZ megyei elnöke.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Szürtei Alapszervezete nevében Braun Éva elnök köszöntötte a jelenlevőket. Puskár Árpád, a helyi tanács vezetője beszédében a megbocsátás fontosságát hangsúlyozta. A szürtei református gyülekezet ifjúsági énekkara Fülöpné Kiss Ibolya karnagy vezetésével csángó népdalt és zsoltáréneket adott elő. Kótyuk Zsolt lelkész Isten áldását kérte az emlékezőkre.

Mezőváriban a megemlékezőket Berki Károly, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte, aki a kárpátaljai magyarságnak a történelem folyamán elszenvedett tragédiáiról beszélt, kiemelve, hogy a 20. században az első világháborún, a trianoni békediktátumon és a második világháborún kívül az egyik legsúlyosabb tragédia a magyar férfiak "malenykij robotra" való elhurcolása volt. Mezőváriból 1944 novemberében több mint 340 embert vittek el kényszermunkára, akik közül közel 200 soha nem tért vissza szeretteihez. Nem sokkal ezt követően, 1944. november 26-án Munkácson az új hatalom küldöttgyűlést szervezett, s az ezen részt vevő küldöttek a szovjet fegyverek árnyékában döntöttek Kárpátalja hovatartozásáról. A megszállók félelmére és bosszúszomjára vall az a féktelen gyűlölet, amellyel a magyar férfiakat haláltáborokba küldték – mondta a szónok. Berki Károly hangsúlyozta: a történelem sokszor nem ismételné önmagát, ha ismernénk a múltunkat. Ezért fontos elmondani mindent a felnövekvő nemzedéknek, hogy ne fordulhasson elő még egyszer az 1944 novemberében történtekhez hasonló tragédia.

Zán Fábián Sándor helyi református lelkész a 43. zsoltár szavaival szólt a jelenlévőkhöz, majd közös ima következett a sztálini lágerekben elhunytak lelki üdvéért. A református gyülekezet énekkara tette ünnepélyesebbé a megemlékezést. Végezetül felhangzott a Himnusz, majd az ünneplők elhelyezték a kegyelet virágait az emlékműnél.

P. Zs.–F. Zs.