Késik a szelmenci határnyitás

2005. december 16., 09:00 , 257. szám

Úgy látszik, a vártnál nehezebben oldódik meg a több mint 60 éve erőszakosan kettéválasztott magyarlakta település, Szelmenc sorsa. A Szlovákiához, illetve Ukrajnához tartozó ikerfalu két része között kiépített határátkelő megnyitása még mindig késik.

A második világháború befejeződése után a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti új határt úgy húzták meg, hogy a szovjet birodalom által bekebelezett Kárpátalját és a Csehszlovákiának visszaadott magyarlakta területsávot elválasztó vonalat Nagy- és Kisszelmenc között húzták meg. A helyzet annak ellenére sem változott, hogy az utóbbi néhány évben egyre nőtt a figyelem Szelmenc iránt, könyv és dokumentumfilm született, megszaporodtak a híradások a médiában, és végül az amerikai képviselőház elé került a kettéválasztott falu ügye.

A kisszelmenci polgármester szerint a politikusok dolga, hogy megnevezzék a határnyitás napját. Ez a nap azonban egyre késik. Az ősz folyamán több időpont került szóba, de most még az is elképzelhető, hogy a szétszakított családok, barátok, rokonok, régi szomszédok, ismerősök még karácsonykor sem sétálhatnak át a gyalogátkelőhelynek kialakított és egyébként átadásra kész határátkelőhelyen.

Jurij Jehanurov minapi pozsonyi látogatásától okkal volt remélhető, hogy bejelenti a határátkelő megnyitását, ám az ukrán kormányfő csak annyit mondott, hogy az "átkelő az adminisztratív akadályok elhárítása után nyílhat meg".

- Isten őrizz, hogy ne nyíljon meg - mondja Szakács Etelka kisszelmenci lakos. - Én már nem is tudom, mi lenne akkor, ha nem nyílna meg. Mindenki erre vár. Vége lenne az álmainknak, a reményeinknek, mert már csak annyi reményünk van, hogy majd nem kell körülmenni, hanem csak felülünk a biciklire, vagy gyalog is átkelhetünk; talán busz is lesz és már átmehetünk, nem úgy, mint eddig, egy évben egyszer, vagy esetleg kétszer.

Szelmenc lakói évtizedek után is reménykednek. És tudjuk, a remény hal meg utoljára. (Duna Televízió Hírszolgálat/MTI)