"A nép győzelme"

Csodatevő Szent Miklós-napi búcsú Nagybégányban

2005. december 16., 09:00 , 257. szám

December 6-án Nagybégányban Csodatevő Szent Miklós-napi görög katolikus templombúcsút tartottak. Az ünnepi szentliturgiát Milan Sasik, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke és az egyházmegye papjai celebrálták, melyen tekintélyes számban képviseltették magukat a görög és római katolikus hívek.

Az ünneplő sokaság a római katolikus templomtól zászlókkal vonult át a görög katolikus templomba, ahol annak ajtajánál a helyi fiatalok verssel köszöntötték Sasik püspököt. A hívek zsolozsmákat énekeltek, majd Orosz István dédai parochus felolvasta az evangéliumi részt Szent Lukács könyvéből. Ünnepi szentbeszédében Sasik püspök Csodatevő Szent Miklós életéről, tevékenységéről beszélt. Szent Miklós a kis-ázsiai Patara városában született 245-ben. Görög neve (Nikélaosz) magyarra lefordítva azt jelenti: A nép győzelme. A legnépszerűbb szentjei közé tartozik mind a keleti, mind a nyugati katolikus egyháznak. A hagyomány szerint édesanyjának testvére szintén püspök volt. Szent Miklós szüleinek késő öregségében született, akiknek ekkor már nem sok reményük volt a gyermekáldásra. A szülők Miklós világra jöttét Istentől vett nagy ajándékként fogadták. Az Úr iránti hálájuk kifejezéseképpen igyekeztek beleoltani az Isten iránti engedelmességet, így a leendő püspök mély vallásosságra, szeretetre nevelkedett, amely tulajdonságok egészen haláláig jellemezték az életét. Szüleinek elvesztése után szétosztotta vagyonát a szegények között, és a nagybátyja által alapított kolostorba járt. Miután püspök nagybátyja is meghalt, zarándokútra indult a Szentföldre.

Ez idő tájt Myra városában üres volt a püspöki szék, így a maitól eltérő módon, az akkori szokásjognak megfelelően az embereknek maguknak kellett püspököt választaniuk. Hosszas töprengés után abban egyeztek meg, hogy azt a férfit fogják megválasztani ebbe a tisztségbe, aki reggel legelsőnek megy a templomba imádkozni. Így történt, hogy a templomba legelsőnek menő Miklóst választották püspökké. Ebben az időszakban érte a kereszténységet az utolsó nagy üldözés Diocletianus császár uralkodása idején. Miklós püspököt is - mivel nem tagadta meg hitét - börtönbe zárták. 313-ban Constantinus császár (Nagy Konstantin) a milánói rendelettel az egész Római Birodalomban vallásszabadságot adott a keresztényeknek, így a keresztény rabok - köztük Miklós püspök is - kiszabadultak. Visszament Myra városába és folytatta munkásságát. Életének egyik jeles eseménye volt a 325-ben Niceában megtartott első egyetemes zsinat, amelyen a főpapok között ott volt ő is. Ez az egyház számára azért bírt nagy jelentőséggel, mert ekkor törölték el az arianizmus nevű eretnekséget (ennek tanítása szerint a Fiú nem azonos az Atyával, csak hasonló hozzá). A legenda szerint kb. a 350-es években halt meg, közel százéves korában. Sasik püspök beszélt még többek között a görög katolikus egyház 1949-1990 közötti viszontagságairól, Romzsa Tódor püspök mártírságáról, a 21. sz. emberét sújtó szenvedésekről és az ezekből levonható tanulságokról. "Bár sok nehézség áll előttünk, ne féljünk ezekkel szembenézni, hiszen Krisztus legnehezebb óráinkban is velünk van, amint ezt bizonyítja az, ahogyan segítette élete nagy megpróbáltatásaiban hű szolgáját, Szent Miklóst. Kérjük ezért az Úrnál Szent Miklós közbenjárását, hogy keresztényi szeretettel legyünk egymás iránt egyházon belül és kívül, és akkor mi is mindannyian Miklósok lehetünk, az a nép, amely győz"- mondta a püspök atya. Az esemény körmenettel és miroválással ért véget.

Fischer Zsolt