"Hipp-hopp farsang!"

Hagyományaink

2006. január 13., 09:00 , 261. szám

A farsang vízkereszttől (január 6.) a húsvétvasárnapot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig tartó, változó hosszúságú periódus, melynek egyes napjaihoz különösen érdekes szokások kapcsolódnak, a vége pedig, az ún. "farsang farka" régebben a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt.

A tél és a tavasz szimbolikus küzdelme az óév temetésével kezdődik és a farsangban ér tetőpontjára. A telet jelképező bábot ilyenkor valami módon elpusztítják: a vízbe "fojtják" vagy elégetik. Farsangi időszakban a húsvéti nagyböjt első napjáig, hamvazószerdáig bármikor lehet farsangolni, de azután már nem illik.

A vízkeresztet követő első hétfőt egykor regélő hétfőnek nevezték. A farsangi időszakban a vasárnapok elnevezése az Érdy-kódex szerint: elsőmenyegzős, másodmenyegzős, harmadmenyegzős stb. vasárnap. A szószékről ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat. Régen a legtöbb lakodalmat farsang végén tartották. A háromnapos vigadalom és rítusrend általában hétfőn vagy szerdán kezdődött.

Valaha az utolsó farsangi szombat estétől húshagyó kedd éjfélig tartó időszakot nevezték farsang farkának, a hét hátralévő részének csonkahét volt a neve. A húshagyót néhol sonkahagyónak is mondták, a hamvazószerda vidékenként kapott más-más elnevezést: pl. hamvas böjtfő, böjtfakadó, száraz és fogöblítő szerda. A csütörtöknek csonka, zabáló, torkos, tobzódó a neve, mert akkor felfüggesztették a böjtöt, hogy a farsangi maradék elfogyjon. A farsang farkát megelőző kövér csütörtök sonka- és kocsonyafőző meg száraztésztasütő nap volt.

A farsang minden szokása gonoszűző, tisztulást adó, termésvarázsló. Ilyen a zajos kongózás, hajnalozás, az állakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, amely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél "elhantolása" is; de ilyen a sardózás, a turka, a busó- és kuka- (dőre-) járás is. Régen ide tartozott a legény és lányavatás kemény próbája is; csakúgy mint a fiatalasszonyok és lányok életvesszővel való megütögetése és az állatok rituális etetése, körülfüstölése.

Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituális szokásokat őriz.

Az előkelő társadalmi körökben a farsangi bál a középkorban jött divatba, de a kor szigorú erkölcsei miatt csak igen lassan terjedt. Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella menyegzőjének alkalmából rendezték. Mai formájában XIV. Lajos uralkodása alatt terjedt el, és hamarosan egész Európa táncra perdült. A XIX. században vált a farsangi bálozás igazán széles körben elterjedt szokássá. A magyar közéletnek is kiemelkedő eseményei voltak a megyebálok és a különböző társadalmi egyletek, sportkörök - nemegyszer jótékonysági célú - táncestélyei.

A farsangi táncmulatság a házasságok előkészítője is volt. Az a lány, aki valamelyik legényre számított, annak farsang vasárnapjának reggelén bokrétát küldött. Egy legény több bokrétát is kaphatott, de csak azt tűzte kalapjára, melynek küldője neki is tetszett.

A szülők, anyák elkísérték leányaikat a bálba, megvendégelték egymást a házilag készített rétessel, fánkkal, borral. A fiatalok legdíszesebb ruhájukat öltötték magukra. A leányok piros brokát rakott szoknyát, pruszlikot viseltek, hímzett, keményített ujjú inggel. A legények cifra szalagos kalapot tettek fejükre, s harmonikázva, énekelve vonultak végig az utcán, hogy a leányokat hívogassák a bálba.

-zs-