XI. Pius pápa ajándéka Kárpátalján

Istenszülő-ikon körmenet

A kárpátaljai görög katolikus hívek körében mindig is különösen nagy tisztelet övezte a Szűzanya alakját. Amikor vidékünk még Magyarországhoz tartozott, a legközelebb eső zarándokhely Máriapócson volt. Az ott található Mária-kép könnyezése 1696-ban történt. A császári udvar elrendelte, hogy a képet vigyék át Bécsbe, de attól fogva, hogy a szentkép a bécsi bazilikába került, sohasem könnyezett többet.

A császári udvar a pócsiak folyamatos kérése ellenére sem adta vissza a képet. Készítettek helyette egy másolatot, amelyet 1707-ben vittek Pócsra. Ez a másolat aztán 1715-ben újra könnyezett.

1905-ben történt a harmadik könnyezés, ennek századik évfordulóján, 2005 novemberében a Hajdúdorogi Egyházmegye konferenciát rendezett.

A kárpátaljai egyházmegye híveinek kedvelt zarándokhelye volt Máriapócs. Az első világháború után azonban megköttetett a trianoni békediktátum, melynek következtében vidékünket is elvágták az anyarországtól. A cseh vezetés minden módon akadályozta a görög katolikus zarándokok Máriapócsra jutását. 1924-ben a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye vezetőjének, Gebé Péter püspöknek sikerült audienciát kapnia XI. Pius pápától, s elpanaszolta a katolikus egyházfőnek a kárpátaljaiak megrendítő helyzetét. 1926-ban XI. Pius saját gyűjteményéből kiválasztott egy ismeretlen bizánci művész által 1453-ban festett Szűzanya-ikont, és ezt a Munkácsi Egyházmegyének ajándékozta. A képet Munkácson, a Csernek-hegyi bazilita kolostorban helyezték el. 1926-1947 között itt volt a kárpátaljai görög katolikusok zarándokhelye. Amikor a szovjet hadsereg 1944-ben bevonult Kárpátaljára, a szerzetesek készítettek az ikonról egy másolatot, és azt tették a csernekhegyi templomba. Az eredeti képet egy Mihovics nevű szerzetes szüleinél, Szolyván helyezték biztonságba. 1949-ben a KGB zaklatni kezdte Mihovicst, így veszélybe került az ikon. Ekkor a szerzetes átvitte azt Munkácsra, s egy Lyachovics nevezetű családnál rejtette el.

Csak akkor derült fény a titokra, amikor 1998-ban nagy árvíz sújtotta Munkácsot. A víz elöntötte azt az utcát, ahol az ikont őrizték. A házak közül több megrongálódott, összedőlt, de abban, ahol a rejtekhely volt, nem esett kár. Ekkor az itt lakók megkeresték a görög katolikus bazilita szerzeteseket és elmondták, hol van a szentkép. Így került újra a bazilita szerzetesekhez. A képet hamarosan átvitték Kisbereznára, és a mai napig is ott őrzik.

Milan Sasik, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke 2004-ben elrendelte, hogy az ikon látogassa körbe a görög katolikus templomokat. A szentkép még abban az évben megkezdte körútját. Már volt a görög katolikus esperesi kerületek többségében, idén január 2-án pedig Nagyberegen az ilosvai esperesi kerülettől átvette a magyar görög katolikus hívek többségét összefogó beregszászi kerület. Innen újabb állomásként a tiszaháti görög katolikus közösségekbe kerül. Lapunk megjelenésével egy időben érkezik az ikon január 21-23. között Beregszászba, innen 23-án átviszik Tasnádra, 24-én Jánosiba, 25-én Balazsérra, 26-án Nagybégányba, 27-28-án Beregdédába, 28-29-én Sislócra, 29-30-án Pallóra, 30-31-én Gálocsra, február 1-jén pedig Palágykomorócra, ahol átveszi az ungvári esperesi kerület. Az ikon zarándokútja augusztus 28-án ér véget Munkácson.

Fischer Zsolt