Kárpátalja katolikus iskolái a 19-20.században

Bohán atya előadása

2006. május 5., 10:00 , 277. szám

Adalékok a 19-20. századi katolikus iskolákról területünkön címmel tartott a közelmúltban érdekes előadást a Kölcsey Ferenc Szakkollégium filmklubjában Bohán Béla beregszászi plébános, aki hosszú évek munkáját, különböző korabeli dokumentumok feldolgozásának eredményét osztotta meg a hallgatókkal.

Bohán atya bevezetőjében az oktatás kezdeteiről beszélt: az ókori, középkori iskolák, az első egyetemek megjelenéséről - hangsúlyozva, ezek voltak a mai oktatás alapjai -, majd rátért a mai Kárpátalja iskolatörténetére. Magyarországon első ízben az Oláh Miklós esztergomi érsek elnökletével 1560-ban összeülő zsinat rendelkezett kisiskolák felállításáról. A zsinat elrendelte, hogy minden plébániának tanítót kell alkalmaznia. Ha a falu szegény volt, több településnek kellett együttesen felfogadnia egy tanítót. A tanárnak olvasást, írást és templomi énekeket kellett a gyerekeknek oktatni. 1590-1616 között a Ratio Studiorum (a jezsuita oktatás szabályzata) alapján jezsuita kollégiumok jöttek létre Magyarországon. Bohán atya ezt követően beszélt még a Mária Terézia korabeli iskolareformokról (I. és II. Ratio Educationis), az 1848-49-es, valamint a szabadságharc leverése utáni osztrák oktatásügyről. Az előadásban szó volt az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés utáni helyzetről, a báró Eötvös József kultuszminiszter nevével fémjelzett 1868-as népoktatási törvényről, mely a magyar oktatás reformját tűzte ki célul. Új népiskolarendszert építettek ki. Községi iskolák jöttek létre ott, ahol addig nem voltak egyházi iskolák. Tankönyveket készítettek, bevezették a 6-12 éves gyerekek számára az iskolakötelezettséget.

Bohán atya érdekes adalékokat közölt a 19. századból a Szatmári Egyházmegyére vonatkozóan (ebbe tartozott Kárpátalja is). Egy 1851-es papi összefoglalás szerint ekkor királyi gimnázium működött az egyházmegyében, melyben 7 pap tanított. A gimnáziumon kívül tanító- és kántorképző is működött ugyanitt. 1868-ban 109 iskolában volt tanítási nyelv a magyar. 53-ban német és 27-ben szlovák volt az oktatás nyelve.

1868 után az Eötvös-féle rendelet következtében megkezdődött az iskolák államosítása. Államosított iskola lett a munkácsi fiú- és leányiskola, valamint 1887-ben a beregszászi leányiskola. Az 1868-ban Bereg megyében működő 21 katolikus iskolából tíz év múlva már csak 10-ben folyt katolikus oktatás. Az 1868-as rendelet pl. előírta, hogy a nem állami iskolákban is legyen a tanárok fizetése 300 forint, de minimum 200. Az állam az ilyen iskolákat nem támogatta, így pénzhiány miatt sok intézmény bezárta kapuit. Volt olyan próbálkozás, hogy fiúk-lányok együtt járjanak iskolába, de az Eötvös-rendelet ezt nem engedélyezte. Csak olyan egytanítós, kicsi falvakban engedték meg a koedukált oktatást, ahol egy tanítóra nem jutott 30 gyereknél több.

Az atya érdekes részleteket olvasott fel az ún. Historia Domusokból, a különböző plébániák történetét tartalmazó könyvekből. Kevesen tudják például, hogy az ungvári katedrálist nem 1646-ban szentelték fel - ahogyan az ki van rá írva -, hanem ennél később, 1732-ben. Ez az ungvári jezsuita kollégium történetét leíró Historia Domusban szerepel, amely hiteles munka. Bohán atya szólt olyan, jelenleg szórványvidéknek számító egyházközségek történetéről is, mint a rahói és a kőrösmezői.

Bohán Béla atya előadásából képet alkothattunk arról, milyen szerepet játszottak vidékünk oktatásában a katolikus iskolák, amelyeket a szovjet érában megszüntettek.

Fischer Zsolt