2006. július 7.

"Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában." Mk 6, 4

A mai evangélium Jézus názáreti látogatásáról szól. A történetből kiderül, hogy azok, akik Jézust gyerekkoruk óta ismerték, képtelenek voltak hinni és bízni benne.

Többször észre sem vesszük, hogy bennünk is van jó adag makacsság és bizalmatlanság Istennel szemben. Vajon nem kellene legyőznünk vele szemben előítéleteinket, és értelmes jóakarattal fogadnunk szavát és isteni ígéreteit?

A mai evangéliumi szakasz középpontjában a hitetlenség áll. Közösségeinkben gyakran találkozhatunk hasonló helyzettel más formában. Gyakori elszólás, hogy a pap ne szóljon bele, ne mondja meg, mi a jó, mit ne tegyünk. Majd mi eldöntjük. Nem hisszük, hogy Isten a sorainkból választott embereket, akiket felszentel a szolgálatra, az Ő üzenetét közvetítik felénk. Isten körünkben osztogatja adományait ma is. A kérdés az, hogy elfogadom-e az adományokat, melyeket Isten végtelen szeretetből akar adni számomra.

Nekünk hinnünk és bíznunk kell egymásban: hinnünk kell a megtérőknek, a megújulóknak, a jó kezdeményezéseknek. Támogatni kell az Istentől meghívott emberek, a papok tevékenységét. Bíznunk kell egymásban, és sohase mondogassuk egymásnak: téged ismerünk, ismerjük apádat, anyádat és egész rokonságodat, nem hiszünk a tanúságtételedben. Nekünk ki kell építenünk a kölcsönös bizalmat és a toleráns szellemet. Ezek nélkül még Isten sem akar csodát művelni közöttünk. A keresztény közösség mindig a kölcsönös bizalomból és szeretetből él. Ahol ezt megértik és gyakorolják, ott hamarosan és valóban megvalósulnak Isten csodálatos tettei.

Babály András