2006. július 21.

2006. július 21., 10:00 , 288. szám

Jézus tovább folytatta útját, két vak ment utána. Egyre ezt kiáltották: "Könyörülj rajtunk, Dávid fia!" Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek, hogy tudok valamit tenni veletek?" "Igenis, Uram!" - felelték azok. Akkor megérintette szemüket és így szólt: "Legyen hitetek szerint!" Erre megnyílt a szemük. Mt 9. 27-29

Amióta ember él a Földön, szüntelen érzi a világosság misztériumát. Világosság az Isten, vallották az ősi pogány nemzetek. Ezért imádta a csillagokat, a holdat, a napot, a tüzet.

Jézus helyére rakja a dolgokat, mikor azt mondja: Isten a világosság.

Annyiban van közösségünk Istennel, amennyiben világosságban járunk. A mai ember érzi ezt, mert ma is használunk ilyen kifejezéseket: Ez egy sötét alak! Ez egy ragyogó jellem!

De mi van a testi világossággal? Jézus gyógyító tevékenysége felhívja a figyelmünket arra, hogy az emberi nem milyen sérülékeny. A mai ember úgy gondolja, vannak lehetőségeim, és azt most ki kell használnom. Ha pedig valamelyik ismerősöm vagy rokonom megbetegszik, azt gondoljuk, megverte az Isten. De nem vettétek észre, jók is és rosszak is megbetegszenek?!

A fogyatékossággal élő embernek a legnehezebb. A látás elvesztése nagy sérüléseket hagy az emberben. A lelki és a testi vakságban szenvedők sokban hasonlítanak egymásra. A testileg fogyatékos vak csak önmagában tesz kárt. A lelkileg fogyatékos vak pedig a környezetében. A testileg fogyatékos vakot meg tudjuk óvni a veszedelemtől, a lelkileg fogyatékos vakot még önmagától sem tudjuk megóvni. Jézus erre mondja "Vak vezet világtalant". A lelkileg vak fogyatékosnak az a jellemzője, hogy minden áron vezetni akar, de csak olyanok követik, akik úgyszintén lelkileg vakok. Mi hát a teendő? Imádkozni! Könyörülj rajtunk, Dávid fia! Követni az Urat, még ha úgy érezzük is, hogy nem figyel imádságunkra.

Egressy Miklós