2006. agusztus 18.

2006. augusztus 18., 10:00 , 292. szám

2006. augusztus 20-án a katolikus templomokban Máté Evangéliumának 18. fejezetéből olvassuk fel azt a részt, melyet a "Szívtelen szolga" cím vezet be. A történet egyik tanítása a 10 000 talentum (emberi ésszel felfoghatatlan) adósságot is elengedő isteni szeretetről szól, másrészt pedig bemutatja a mi sokszor megmutatkozó kicsinyességünket, a 100 dénár adósságot is elengedni képtelen szolgában. A tanítás befejező mondata ezért figyelmeztet: "Így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát felebarátjának." Nekünk, kárpátaljai katolikus magyaroknak ez a nap azonban szükségszerűen összekapcsolódik István királlyal, kinek sokszor ellentmondásoktól sem mentes alakját egyházunk példaként, szentként állítja elénk. Apostoli királyunk életéből sokkal inkább Koppány felnégyelése ragadt meg a köztudatban és nem ismerjük a keresztény irgalmasságot is gyakorló uralkodót. Érdemes azonban megfontolni, hogy egy zavaros politikai helyzetben nem előnyös gyengeséget mutatni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a felnégyelés gondolata sokkal valószínűbb, hogy Saroltától, az Istvánt és az országot is féltő anyától származik, már árnyaltabb képet alkothatunk első királyunkról. Történelmi ismereteinket felelevenítve pedig észrevesszük Ajtonyt, aki jelentős hatalmát szintén István elleni hadjáratra használta. Miután azonban (talán 1008-ban) vereséget szenvedett, s ő maga is elesett a csatában, István megkímélte családját, holott a kor szokása szerint a családtagok - mint lehetséges lázadók, kiirtása - természetes lett volna. Nos így élte meg Szent Királyunk az irgalmasságot. Így ragyog alakja 1000 év távolából és buzdítja a kisembert, engem és téged, hogyan kell örülnünk Isten mérhetetlen irgalmának és hogyan kell azt megélni a hétköznapokban.

Orosz István atya