Hogyan kérjünk fizetésemelést?

2006. augusztus 18., 10:00 , 292. szám

A bérszint nemcsak az alkalmazott szakmai felkészültségének és szorgalmának függvénye, nagyban függ attól is, tud-e az illető megfelelőképpen és jó időben fizetésemelést kérni. Hogyan válasszuk meg hát a legmegfelelőbb pillanatot a főnökkel való beszélgetéshez, s mit tegyünk, hogy az eredményes legyen?

Mindenekelőtt feltétlenül tisztázzuk, milyenek a béremelési szokások az adott cégnél. Amennyiben, mint az némelyik nyugati nagyvállalatnál is szokás, az fizetésemelést központosítottan és meghatározott időben hajtják végre, az erről szóló döntést pedig a személyzeti osztály vagy a felső vezetés hozza meg a közvetlen felettesek jelentései alapján, úgy valószínűleg eredménytelenül végződik a kísérletünk, hogy fizetésemelésről beszéljünk a főnökkel. Sőt, valószínű, hogy éppen a remélttel ellenkező hatást érünk el próbálkozásunkkal, hiszen megsértjük az íratlan vállalati szokásrendet. Amennyiben azonban szabadabban, rugalmasabban kezelik a bérezés kérdését, úgy sikerrel járhat a próbálkozásunk, hogy növeljük értékünket a főnökeink szemében. Az a fontos, hogy helyesen próbáljuk "eladni" magunkat.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a béremeléssel a cég növeli kiadásait, ezért az alkalmazottnak alaposan meg kell indokolnia ezirányú követelését. Természetesen az alkalmazott dönthet úgy is, hogy az "őszinte beszélgetést" választja munkaadójával, azaz feltárja előtte igényeit és pénzügyi gondjait, nehézségeit. A szakértők azonban senkinek sem tanácsolják ezt a taktikát, az javasolják, hogy hasonló helyzetben tanúsítsunk inkább céltudatos, gyakorlatias magatartást és hozzáállást.

Fontos megtalálni a legmegfelelőbb, elháríthatatlan érveket. A legjobb, ha minden érvet tényekkel, adatokkal támasztunk alá, melyek munkánk eredményességét, szakmai sikereinket és értékünket igazolják, miközben célszerű elkerülni a kollégáinkkal való összehasonlítást, s nem tanácsos a konkurenciához való átállással fenyegetőzni.

Ha valaki mégis úgy dönt, hogy a távozással való fenyegetőzés kétes fegyveréhez nyúl, készen kell állnia arra, hogy szükség esetén valóban otthagyja a munkahelyét. De még ha sikerül is béremelést elérni ezzel a módszerrel, számítani kell rá, hogy az ilyen módszerekkel élő alkalmazott iránt csökken a bizalom. Amennyiben a jövőben választani kell közötte és egy lojálisabb alkalmazott között, a munkaadó valószínűleg az utóbbit választja majd.

Jó tárgyalási taktikának bizonyulhat ellenben, ha hivatali feladataink körének bővítését kérjük, természetesen a több munkával arányosan magasabb bérezésért cserébe.

A szakértők egybehangzóan állítják, hogy az efféle "béremelési tárgyalások" nagyban függnek a megfelelő hely és időpont megválasztásától. Ha például kötetlen beszélgetésre törekszünk, s éppen egy vállalati mulatságon vetjük fel a témát, azzal minden bizonnyal kivívjuk a főnök nemtetszését. Semmiképpen sem ajánlatos "csak úgy, mellékesen" szóba hozni a témát. Ezáltal azt a benyomást kelthetjük, mintha a kérdés nem volna annyira fontos a számunkra, hogy megadjuk a beszélgetés módját, s a főnököt is abba a kényelmetlen helyzetbe hozhatjuk, hogy az iratai nélkül, felkészületlenül kénytelen nyilatkozni az ügyben (nagy valószínűséggel csak kitérően vagy elutasítóan válaszol), amit azután hosszú időre "megjegyez" magának.

A legjobb közvetlenül valamely konkrét eredmény, siker elérése után felvetni a magasabb anyagi elismerés kérdését. Ilyenkor viszont tanácsos halogatás nélkül cselekedni. Minél tovább halogatja ugyanis az alkalmazott a beszélgetést a főnökkel, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az időközben elkövetett balfogásai, hibái elhomályosítják az egykor volt sikert a vezetőség szemében.

Más részről persze nem érdemes túlzásba vinni saját sikereink, érdemeink hangoztatását sem. Különösen akkor bánjunk óvatosan a témával, ha még nem dolgozunk elég hosszú ideje a cégnél, nem volt alkalmunk bizonyítani lojalitásunkat.

Vegyük figyelembe, hogy a munkáltatók nem minden alap nélkül úgy gondolkodnak, hogy ők éppen a jól végzett munkáért fizetnek bért alkalmazottaiknak, s azon felül csak az érdemel juttatást, aki valóban többet is tesz annál, mint amit megkövetelnek tőle. Ugyanakkor persze a túlzott szerénység sem a legalkalmatosabb erény, ha béremelésre vágyik az ember... (Kárpátalja/news.ru/Vedomosztyi/korrespondent.net)