Zápszony koronája (II. rész)

2006. augusztus 18., 10:00 , 292. szám

Forrásaink szerint Zápszonyban számos nemesembernek volt birtoka, de adataink szerint nem éltek a falu területén. Tudunk néhány helyi kis- és nagygazdáról, de ezek nem rendelkeztek jelentős "földbirtokos" szintű területtel. Tény, hogy a faluban nincsenek jellemzően valamelyik nemesi családhoz tartozó régi épületek. Az egykori óvoda kúriajellegű épületén kívül - ami már a XX. század elején épült - nem tudunk más nemesi lak létéről a községben, ami szintén azt bizonyítja, hogy a Lónyay-féle nagybirtokosok nem tartottak itt fenn udvarházat vagy kúriát, nem úgy, mint a szomszédos Kaszonyban vagy Somban.

A Zápszony szimbólumává vált korona származását a már említett nemesi családok címereiben kell keresnünk. Figyelemre méltó, hogy az itteni birtokos nemesség címereiben többszörösen kimutatható a korona ábrázolása. Az évszázadokon keresztül itt birtokkal rendelkező Lónyayak, Komlósyak és Péchyek címerében egyaránt meghatározó szerepet foglal el az ötágú korona. Ebből arra következtethetünk, hogy az itt birtokos nemesség jogállását, esetleg egy család privilégiumait kívánták hangsúlyozni rendszeresítésével.

Az alapító Zapszol család címerében sem zárható ki a korona léte. A koronás pecsét megalkotásáról és annak történelmi körülményeiről a következőket mondhatjuk el. Az általunk vizsgált koronára jellemző, hogy az a címerábrák (mesteralakok) közül a legkorábbi. Az országos magyar pecsétregesztrum összeállítása (1844) előtt a községi pecsétnek nem volt jogbiztosító ereje, annak használata a közösség (falu) belső ügye volt. A megyei és városi címeres pecsétekkel párhuzamosan, az 1836. évi 3. törvénycikk értelmében a községi pecsétek köriratát latinról magyar nyelvűre cserélték, ami a gyakorlatban 1844-ben történt meg. A kör alakú körirattal ellátott pecsétnyomón elhelyezett kép (ez esetben a korona) nem igényelte a pajzsba foglalást, mivel címerként nem használták. A közigazgatás alsóbb szintjein az említett pecséteket is csak a XIX. század közepétől kezdik használni. A jogilag alárendelt falusi közösség számára 1848 előtt a pecséttől független címerhasználat nem volt lehetséges. A század végén pedig újabb változás állt be a pecsétformákban. Az Országos Községi Törzskönyvbizottság megkísérelte szakmai szempontból egységesíteni és rendszeresíteni a községek pecsétjeit. Az úgynevezett "beszédes pecséteket" felváltják az egyszerű szöveges lenyomatok. A községi pecsétek jogköreit a körjegyzőségek pecsétjei szorították háttérbe, amelyek általában feliratos gumibélyegzőt használtak (lásd a mellékelt ábrákat).

Manapság ha egy település új címert alkot magának, ismernie kell régi pecsétjét is, hiszen nem hagyhatja figyelmen kívül a korábban már használt jelvényeket. A falu címerének visszaállítása ma is jogi procedúra alapján történhetne meg, ami röviden a következőt jelenti. Először is a községi képviseletnek el kell fogadnia a megtervezett és elkészített címert. A dokumentációt ezután fel kell terjeszteni a területi állami közigazgatás igazságügyi főosztályára, ahol azt szakértőkkel megvizsgáltatják és a megfelelő jogi procedúrák segítségével hitelesíthetik. A szükséges határozat birtokában már el lehet készíttetni a címert - és ha a törvény egyszer majd lehetővé teszi, akkor a hivatalos pecsétnyomót is használhatják - immár az óhajtott szimbólummal.

Zápszony önkormányzata akkor cselekszik helyesen, ha történelmi jelvényeinek és hagyományainak megfelelően a történelmi pecsétábrázolást fogadja el címerének. Evvel elkerülhetnénk azon újonnan készült címerek hibáit, amelyeknek szerzői lázas igyekezettel mindent el akarnak mondani az adott településről, ami természetesen nem sikerülhet.

Dr. Csatáry György