2006. október 6.
Márk ev. 9, 28-29
Tanítványok a pácban! Jézus néhány tanítvánnyal az Olajfák hegyén van, míg a többiek azzal szembesülnek, hogy minden jó szándékuk ellenére kudarcot vallanak. Nem tudnak segíteni a megszállott gyermeken. Szemükre vetik ezt a hirtelen ott termett írástudók, s az összesereglett sokaság. Meg kell hát kérdezniünk Mesterüket: mi miért nem?
Mi, akik a tanítványaid vagyunk, akiket elhívtál, felhatalmaztál, mi, akik Kárpátalja hívő népéhez tartozunk, mi, akik tebenned bíztunk eleitől fogva, mi, akik átéltük s folyamatosan éljük kegyelmednek áldásait, mi miért vallunk kudarcot? Miért ütközünk szüntelen megkeseredett, megfásult tanítványokba? Azt gondolom, hosszú oldalakat fogalmazhatunk meg mindannyian a magunk életét szemlélve családunkban, egyházközségeinkben, egyházunkban, nemzetünkben. Bátran biztatok mindenkit, bátran biztat Isten igéje mindenkit, tegyük meg. A tanítványok belekeseredve a kudarcba, a szemrehányásokba, Jézust kérdezik. Egyetlen megoldás, őhozzá fordulni. Nála választ kapunk még a legrejtettebb, legféltettebb kérdéseinkre is. Jelen és jövő kérdéseire is.
Jézus Krisztus válasza tanítványai számára: a kudarc oka a könyörgés és a böjtölés hiánya.
Merjük elhinni, merjük alázattal kiáltani: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. Merjük elhinni, hogy a könyörgés és a böjt vezet nemzetünk, egyházunk, családjaink gyógyulásához.
Taraczközi Ferenc