Milován Sándor beszéde az Astoriánál

2006. október 27., 10:00 , 302. szám

A Fidesz és a KDNP közös október 23-ai ünnepi nagygyűlésének résztvevőit egyedüli határon túli magyar felszólalóként üdvözölte Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke, aki az 56-os forradalom idején a nagyszőlősi ellenálló csoport tagja volt. Amikor a pódiumra lépett, a tömeg percekig skandálta: "Isten hozott!" Az alábbiakban a nagygyűlésen elhangzott beszédet olvashatják.

Testvéri üdvözlet Kárpátaljáról!

Barátaim!

Két hónapon keresztül élveztük a KGB vendégszeretetét, mi öt kárpátaljai, 16 éves fiatal, míg elkészült a vádirat: szovjetellenes propaganda, nemzeti érzelmek felkorbácsolásával. Aztán jött a bíróság és leosztották az éveket. A kihallgatások 2 hónapja alatt mindent elmondtunk, mindent bevallottunk. De a faggatás tovább tartott: a KGB tisztek a titkot szerették volna tudni. Amit mi azért nem árultunk el, mert akkor mi, gyerekek sem tudtuk. A titkot szerették volna tudni, hogy a hermetikusan zárt határon keresztül hogy jutott el a forradalmi hangulat Kárpátaljára. Mert eljutott. A kárpátaljai magyarság összeszorított ököllel és könnyes szemmel imádkozott azért, hogy győzzön a forradalom, és Magyarország szabad legyen. A KGB-tisztek valami nagy szervezett összeesküvésre gondoltak, szerették volna tudni, hogy milyen futár-összeköttetés volt Budapest és Kárpátalja között. Mi nem tudtunk magyarázatot adni, csak konokul hajtogattuk, hogy mi magyarok vagyunk, és minden magyar érzi, tudja, hogy forradalom van.

Ma már könnyen meg tudnám magyarázni a titkot, amire nem jöttek rá a KGB-tisztek. Azt, hogy a magyar nemzet egy test, és nem lehet elválasztani határokkal. Igen, Barátaim! A magyar nemzet egy test ma is határon belül és határon kívül. De a keserves idők miatt ennek a testnek egy része elzsibbadt, nemzetileg érzéketlenné vált, gondolok itt a népszavazásra a kettős állampolgárságról. De ha valaki most itt azt gondolja, hogy a határon túli magyarság lelkileg jobb állapotban van, mint az anyaországi, azt ki kell ábrándítanom. Nálunk is voltak választások, megmérettettünk, és ugyanolyan súlyúaknak találtattunk, mint az anyaországiak.

Hölgyeim és Uraim! Sokszor elhangzik, hogy a magyarországi politikai vezetésnek nincs átfogó elképzelése a határon túli magyarokkal kapcsolatban. Ezt aligha lehet vitatni. Legújabban az a szlogen járja, hogy támogassuk a szülőföldön maradást. Egy átfogó nemzetstratégiának ez egy fontos eleme lehetne, de mint egyetlen járható útnak két olvasata van: az egyik rossz, a másik rosszabb. Az egyik azt mondja: támogassuk őket, és maradjanak ott, ahol vannak, ha átjönnek, úgyis a jobboldal szavazóbázisát hizlalják. A másik azt sugallja: tartsanak ki, még akkor is, ha szórványban vannak és fogynak, s várjanak a kedvezőbb történelmi széljárásra.

Ne is csodálkozzunk azon, hogy nincs átfogó koncepció a határon túli magyarsággal kapcsolatban. Nem is lesz addig, míg nem dől el, hogy milyen Magyarországot építünk itt. Olyat, amely tehetetlenül sodródik nyugat felé? Erről a nyugatról mi csak annyit tudunk, hogy Kárpátalján keresztül ázsiaiak tízezrei nyomulnak dobozban, zsákban, kamionban nyugatra, és a nyugati gettók elnyelik őket. Ha eldöntjük, hogy milyen Magyarország lesz itt ma, holnap és ötven év múlva, akkor világosan eldől az is, hogy mi történjen a tömbben, a szórványban és a nyugaton élő magyarokkal. Épüljön ez a haza nyugati technológiával, nyugati stílusban, de legyen méltó az ezeréves fundamentumhoz.

Barátaim! Eltelt a forradalom óta 50 év. Sokszor titokban, sokszor nyíltan ünnepeltük az október 23-át. Addig, míg a magyarországi kaszárnyák tömve voltak orosz katonákkal, elkeseredve, de bizakodva ünnepeltünk. Azután eljött a pillanat, amikor a szovjet tábornok végigmasírozott a záhonyi Tisza-hídon, és ettől kezdve a forradalomra gondolva, a hősökre visszaemlékezve szomorúan és lelkiismeret-furdalással ünnepelünk.

Hölgyeim és Uraim! Kevés magyarázat és kevés mentség van arra, ami velünk, 16 év alatt történt. De úgy érzem, ez az évforduló, ez az október 23-a különbözik a többitől. Tudom és hiszem, hogy "élnemzet e hazán". Én holnap reggel hazautazom Kárpátaljára. Örülök, hogy együtt ünnepelhettünk Isten veletek!

Milován Sándor