"A dicső fejedelem haló porai közénk térjenek vissza"

100 éve történt

(Folytatás előző számunkból)

Bereg vármegye már 1893 októberében, a munkácsi börtön múzeummá való átalakítása kapcsán feliratot intézett a képviselőházhoz. Ebben az iratban kérték a kormányt, hogy a munkácsi várban egy felső-magyarországi történelmi múzeumot létesítsenek és II. Rákóczi Ferenc hazahozandó hamvait ott helyezzék el. Amikor napirendre került a hamvak hazahozatala, Munkács városa már 1904. május 7-én határozatot fogadott el Rákóczi földi maradványainak Munkácson való elhelyezéséről: "Kétségkívül nemes vetélkedés fog keletkezni e drága hamvak bírhatásáért, melynél első sorban minket kell érnie azon szerencsének, hogy a dicső fejedelem haló porai közénk térjenek vissza, a hol gyermek korát, ifjúságát élte, a hol dicsőségével bearanyozta nemzetünket, a hol életében oly szívesen tartózkodott. - Hazafias és illő kegyelet tehát, hogy a munkácsi várban találja meg végső pihenő helyét, melyet minden várnál jobban szeretett."

1904. május 23-án e témában ismét hallatott magáról Munkács város tanácsa és a Munkácsi Kaszinó választmánya, amikor egy körlevelet bocsátott ki azzal a céllal, hogy mozgósítsa a vármegyét a hamvak Munkácson való elhelyezése érdekében: "II. Rákóczi Ferencet Munkács várában kell eltemetni, hogy az az orom, mely annyi csaták viharát látta, búcsújáró helye legyen a magyarnak, egy új és minden eddiginél becsesebb oltára a szabadságnak és hazaszeretetnek, a melyen majd elsírjuk könnyeinket s újra meg újra elmondjuk fogadalmainkat, hogy mi is jók, hívek s szabadságszeretők leszünk s az Ő nagy eszméitől el nem tántorodunk."

Az 1904-1905. évek folyamán Bereg és Ung vármegyék vezetői számos felhívást, kérvényt fogalmaztak meg a hamvak megszerzéséért. Levelezést folytattak a politikusokkal, saját országgyűlési képviselőjük befolyását is felhasználták. Írtak a Történelmi Társulat tagjaihoz, az Akadémiához, de mindhiába, erőfeszítéseik nem jártak sikerrel. Némi megnyugvást jelenthetett, hogy Bereg és Ung vármegyék népes küldöttséggel képviseltethették magukat a kassai ünnepségen. Rákócziszállásról lombkoszorút készítettek, népes lovas bandériummal jelenhettek meg Kassán, a vármegyékben nyolc napon át gyászistentiszteleteket tartottak. A tanintézetek vezetőit történelmi előadások megtartására utasították, nemzeti zászlókat tűztek ki országszerte.

Ungvár és Munkács városok jogát a hamvakhoz senki sem vitatta el, de a fejedelem számára a történelem a kassai Szent Erzsébet-dómot jelölte ki utolsó nyughelyül. Rákóczi végakarata szerint szívét a franciaországi Grosboisba, a kamalduliak zárdájába juttatták el, ahol a fejedelem emigrációjának első éveit töltötte.

A hamvak hazahozatalának 2006. évi centenáriumát Kassa városa méltóképpen megünnepelte. Ünnepi felvonulással tisztelegtek a szabadságharc hőseinek, szentmisét tartottak a Szent Erzsébet Székesegyházban, "II. Rákóczi Ferenc Kassán, 1906-2006" címmel nemzetközi tudományos konferenciát tartottak, ahol részt vettek a szomszédos országok Rákóczi-kutatói.

Dr. Csatáry György