Ördög a falon avagy az előrehozott választások kísértete

2007. március 9., 09:00 , 321. szám

Moroz házelnök kijelentette, hogy semmi jogalapja nincs az előrehozott parlamenti és elnökválasztások megtartásának. Ezzel mindenki egyetért, aki veszi a fáradságot és elolvassa az alkotmány vonatkozó passzusait.

De ha egyszer teljes a jogi nonszensz, akkor miért beszélnek mégis egyre többet reális lehetőségként az előrehozott választásokról?

Nyilván az érdekelt politikai erők próbálkoznak önbeteljesítő jóslattal megidézni az áhított célt. Lám, Marx is elkezdte emlegetni a kommunizmus kísértetét 1848-ban, utána már csak röpke 70 évet kellett várni a legnagyobb léptékű embereken végrehajtott kísérlet kezdetére. Itt mégsem olyan grandiózus ügyről van szó, mint az osztály nélküli társadalom létrehozása, tehát rövidebb távon is befuthat Timosenko vesszőparipája.

Illetve most már nem csak az övé, hiszen megkötötték az újabb szerződést a Mi Ukrajnánkkal, amely tartalmazza az előrehozott parlamenti megmérettetés célját. A papírt Baloga írta alá a nasások részéről, főnöke, Juscsenko azonban rögtön jelezte, hogy nem támogatja az ötletet. A Timosenkóval való együttműködésre viszont neki van szüksége, hiszen a teljes ellenzékkel együtt tudja vétóival lebénítani a krízisellenes koalíció törvény alkotta munkáját. Sőt, egy következetesen konfrontatív ellenzéki hozzáállással a káderügyekben és az önkormányzatok szintjén úgy általában is tehetetlenségre lehetne kárhoztatni a Janukovics-kormányt. Az a maga részéről mintha arra játszana, hogy elvadítsa Juscsenkót. Nem engedték át az embereit a külügyminiszteri és titkosszolgálati főnöki posztra, tovább gyomrozzák utolsó emberét a kormányban: Griscsenko hadügyminisztert. Ameddig nincs újból együtt a narancsos tábor, ki tudja játszani egymás ellen Timosenkót és Juscsenkót - leglátványosabban a kormánytörvény ügyében.

Janukovics mégsem látszik boldognak és elégedettnek. Pedig majdnem minden hatalom a kezében van. (Amit most az önkormányzatok vonatkozásában tagad, mert valakire rá kell lőcsölni a közüzemi díjak megugrásának az ódiumát.) A miniszterelnök egyrészt kemény fellépést ígér azokkal szemben, akik indokolatlanul magasra emelték a gáz- és vízdíjakat, másrészt azt kommunikálja, hogy semmi köze a folyamatokhoz. Nem valószínű, hogy sikerülni fog neki meggyőzni az embereket bűntelenségéről a közüzemi számlák ügyében.

Timosenko nyilván erre spekulál. Úgy gondolja, hogy az ezzel kapcsolatban meglévő tömeges elégedetlenség hullámán meg lehetne nyerni egy előrehozott választást. Janukovics biztos benne, hogy a Kelet-Ukrajna + központi hatalom képlet garantálná a sikert egy előrehozott megmérettetésen is.

Húztak is egy merészet azzal, hogy maguk kezdeményezték őszre a választások megtartását, igaz felturbósítva még egy elnökválasztással is. Mindez egy újabb Janukovics-Timosenko-paktum árnyékát vetíti előre. Amiben a két "ősellenség" érdekei egybevágnak, az a kétpártrendszer bevezetése. Ha ugyanis felemelnék a küszöböt kb. 7-10 %-ra, azzal nem csak a két kis balos pártot: a kommunistákat és szocialistákat lehetne kiejteni a parlamentből, hanem a maradék Mi Ukrajnánkat is. Ez lenne az igazi nagy húzás: egyik héten megszavazni az új küszöböt, a másikon feloszlatni a kormánykoalíciót, ezzel beindítva az előrehozott választások törvényes mechanizmusát.

Látni kell azonban, hogy egy-egy ilyen manőver végrehajtása mindig problematikus. A kárvallottak ilyenkor mindenre készek, és ahogy a BJUT-osok villanykapcsoló-blokádja mutatja, mindig ki lehet valami újat találni. A szerződő felek is meggondolhatják magukat menet közben. Mindent összevéve, mégis azt lehet mondani, hogy politikailag kevésbé irreális a falra festett ördög megjelenése, mint jogilag. Különösen, mivel Ukrajna nem jogállam, és így a jogi garanciák sokszor annyit érnek, mint halottnak a szenteltvíz.

A leglátványosabban oszladozó hulla egyébként az ukrán külpolitika. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen, hanem hogy több van belőle. Janukovicsot fogadták Németországban. Arról nem sikerült meggyőzni a németeket, hogy ő már igazi demokrata, arról viszont igen, hogy ha érdekei úgy diktálják, nem fog Putyin bábjaként mozogni.

Timosenkót Amerikában fogadták igen magas szinten. Azért ment oda, hogy hivatalosan megkapja a demokrácia védelmezője, a narancsos forradalom folytatója, a nyugat embere címet. A nyílt és egyértelmű NATO-pártiságot nem volt hajlandó felvállalni cserében. Így feltételesen fogják támogatni az amerikaiak, vagyis minél sikeresebben fog manőverezni, annál inkább.

Amíg Timosenko a világ legfontosabb országában turnézott, Janukovics pedig az EU soros elnökségét ellátó Németországban, addig Juscsenko Grúziába tett látogatást. Jelentősége semmi, de ott legalább még mindig szeretik.

Sz. K. M.