Kompromisszumot kötni nem lehet, megegyezni muszáj

2007. április 27., 10:00 , 328. szám

A hidegháború kezdetén mondták az amerikaiak, hogy nem kell félni a vicsorgó nagy kutyától, ha van nálad egy nagy husáng. Ezzel persze a Szovjetunióra és az atomelrettentésre utaltak.

Juscsenko elnök kezében a parlamentfeloszlató ukáz a nagy bot, amivel sarokba tudta szorítani a donokat. A politikai helyzetet már hetek óta le lehet írni a hidegháborúból származó metaforával: az elnök botot lóbál, a donyeckiek meg visszavicsorognak, hogy nem is igazi a bot. Egyelőre azonban sem a bot nem landolt a koponyán, sem az állkapocs nem zárult a lábikrán.

Mindebből az is látszik, milyen nehéz kompromisszummal megoldani a helyzetet. Mindkét fél joggal gondolja ugyanis, hogy ha elbillen a jelenlegi patthelyzet, nem lesz számára kegyelem. Az első ütést követi majd a többi, fordított esetben pedig a lábikra után jön a torok.

Moroz a legbékülékenyebb, mert ő veszítheti a legtöbbet. Kis mérlegnyelv-erő élén hozta ki a maximumot gyenge választási eredményeiből. Bármelyik fél győz, őt félretolják. Neki tehát csak a parlamentoszlató ukáz előtti helyzet lenne jó. Ahhoz azonban Juscsenkónak vissza kellene vonni a rendeletet, ami azt jelentené, hogy eldobja a husángot - kiszolgáltatva magát a donyeckiek kénye-kedvének. Nincs az a nagyeskü, amely visszatarthatná Janukovicsékat, hogy egy ilyen helyzetben bosszút ne álljanak védtelenné vált gyűlölt ellenségükön.

Hiába tárgyal tehát folyamatosan Juscsenko Janukoviccsal, a kompromisszum kizárt. Legfeljebb annak álcázott kapituláció lehetséges. Juscsenko ezt próbálja elérni, amikor az ukáz rövid ideig tartó felfüggesztését ajánlja cserébe azért, hogy Janukovicsék belemenjenek az előrehozott választásokba, ráadásul még az imperatív mandátumba és egy sor más engedménybe.

Hogy Juscsenko ajánlata diktátum, abból is látszik, milyen nyugodtan reagál Timosenko. A BJUT vezére korábban mindig fenyegetően vagy gúnyosan nyilatkozott, amikor az elnök nélküle ült le egyezkedni a miniszterelnökkel. Most szemmel láthatóan bízik az elnök elemi politikai életösztönében, hogy az nem dobja el a husángot, nem mond le az előrehozott választásokról.

Továbbra is kérdés azonban, elég erős-e a botot lóbáló kar, vagyis hogy rá tudja-e venni az elnök az államapparátust a választások megszervezésére. És itt egyértelmű az elnöki pozíciók gyengülése az utóbbi napokban.

Az egyik érzékeny taktikai vereség, amit el kell könyvelnie az elnöki oldalnak, a Központi Választási Bizottság kiiktatása. Négyen beteglapra vonultak, így a testület határozatképtelen. Központi Választási Bizottság nélkül nem lehet választásokat lebonyolítani, tehát május 27-én arra nem kerülhet sor. Innen nézvést nem is lehet engedménynek tekinteni a választás dátumának kitolását.

Közben kiderült, hogy az alkotmánybíróságban Janukovicsnak van több embere. Ez abból is látszik, hogy az elnökpárti titkosszolgálat nyíltan megvádolta Sztanyikot, az ügy előadóját az alkotmánybíróságon azzal, hogy vagy 15 millió dollárnyi ingatlanvagyont fogadott el megvesztegetésként. Mire a Janukovics-párti főügyészség megvédte az alkotmánybírónőt és bűnügyi nyomozást indított rágalmazási ügyben. Másfelől azonban az alkotmánybíróságot is le lehet bénítani ugyanazzal a módszerrel, ahogy Janukovicsék emberei beteget jelentettek és határozatképtelenné tették a választási bizottságot.

Ugyanezt próbálják véghezvinni a narancsosok, amikor lemondatták képviselőiket parlamenti mandátumukról. Ha ez jogilag is megtörténne, a parlament létszáma kétharmad alá csökkenne, ami a testület működésképtelenségét jelentené, újabb jogalapot teremtve az elnöknek a parlament feloszlatására. Ez arra a forgatókönyvre utal, hogy ha mégis kedvezőtlen döntés születne az alkotmánybíróságon, Juscsenko egyszerűen kiad egy újabb oszlató ukázt, ezúttal más ürüggyel. A válság tehát nem oldódik meg, csak újabb fázisba kerül.

Az emberek a politikai drámából szinte semmit sem éreznek. Az állam tekintélyének és működőképességének az eróziója azonban nem lehet végtelen folyamat, valaminek mindenképp történnie kell.

Sz. K. M.