Nagyszőlősi ruha Kínának, mert nekünk drága

2007. május 25., 10:00 , 332. szám

Nagyszőlőst a könnyűipar fellegváraként tartják számon megyeszerte. A számos ruhaipari cég egyik legdinamikusabban fejlődő vállalata a Miltex-Ukraine.

A gyár öt éve kezdte meg tevékenységét az ugocsai székvárosban. Bár ukrán vállalatként jegyezték be, 11 %-os külföldi befektetéssel jött létre. Az alapító a dán Miltex Producktion. A nagyszőlősi vállalatba befektetett tőke - ma már ez sem üzleti titok - 3,2 millió hrivnya. Az Oleg Glazunov igazgatóval folytatott beszélgetés nyomán úgy tűnik, a cégnél minden a legjobb kerékvágásban halad.

- Milyen termékek kerülnek le a gyár futószalagjairól?

- Elsősorban női felsőruházat készítésével foglalkozunk. Tesszük ezt oly módon, hogy a megrendelőink által kért kollekciókat készítjük el, miközben folyamatosan figyelembe vesszük a divat diktálta, állandóan változó igényeket. A készterméket jelenleg kizárólag külföldön értékesítjük: Dániában, Németországban, Finnországban, Norvégiában, Lengyelországban, Csehországban. A közelmúltban sikerült betörnünk az ázsiai piacra is. A Nagyszőlősön gyártott blúzok, pulóverek, felöltők, szoknyák, kosztümök már Kínában és Hongkongban is megvásárolhatók. Idehaza, sajnos, még belátható időn belül nem lesz lehetőségünk értékesíteni a ruhákat az alapanyagok magas ára miatt, amelyeket nem az itteni átlagpolgár fizetéséhez szabtak...

- Említette, hogy Kínába is szállítanak. Ezt hogy sikerült elérniük, hiszen eddig éppen a kínai termékek árasztották el Európát?

- Közvetlen üzleti kapcsolatban állunk a H&M nevű, export-importtal foglalkozó svéd céggel. Rajtuk keresztül szereztük a kínai megrendelést. Hogy nekik hogyan és miért éri meg Kínába szállítani, nem tudom.

- Milyen körülmények között dolgoznak a varróüzemben?

- Alkalmazottainkat általában két műszakban, napi 8 órában foglalkoztatjuk. Rendkívüli esetben persze előfordul, hogy túlórázniuk kell vagy hétvégén is be kell jönniük dolgozni, főleg ha egy sürgős megrendelést kell teljesíteni. Ilyenkor azonban dupla óradíjat számolunk fel nekik. A műszak során minden kétórai munkavégzés után tízpercnyi rövid, egy alkalommal pedig hosszabb szünetet biztosítunk. Az otthonos és korszerű munkakörülményekre a vállalat vezetősége állandó figyelmet fordít. Jelenleg 250 alkalmazottunk van, sokan már a gyár megnyitása óta itt tevékenykednek. Többen közülük külföldi tanfolyamokon sajátították el a varrás fortélyait. A követelmények pedig elég magasak: az előállított terméknek minden tekintetben meg kell felelnie a korszerű elvárásoknak. A varrónők egy része a környező falvakból ingázik, őket a gyár saját autóbuszán szállítja a munkahelyre és vissza. Vannak dolgozóink Salánkról, Mátyfalváról, Királyházáról, Nagykopányból, Onokról, Szőlősvégardóból és Egresről. Megjegyezném, hogy a dolgozóink fizetése a megye könnyűiparában a legmagasabb - átlagban havi 1800 hrivnya.

- Melyek a közeli és a távoli terveik?

- Tovább szeretnénk bővíteni a tevékenységünket oly módon, hogy fióküzemet nyitunk a járás valamelyik nagyközségében. Erre a célra Tiszaújlak a legesélyesebb. Az előállított termékek skáláját pedig folyamatosan bővíteni szeretnénk.

Eddig tartott az Oleg Glazunovval folytatott beszélgetés, amelyből egyértelműen pozitív kép rajzolódott ki a gyár életéről. Ugyanakkor az igazgató ahhoz nem járult hozzá, hogy egy-két dolgozóval is szót válthassunk, arra hivatkozva, hogy nincs értelme elvonni őket a termelőmunkától, hiszen ő úgyis minden kérdésemre kimerítő választ adott. Kár. Mert nincs okom és jogom kételkedni az igazgató szavaiban, de azért mégiscsak a fejemben motoszkál a gondolat: valóban minden ilyen rózsaszín a Miltexnél?

Fóri Sándor