A diploma mint kötelező papiros

2007. június 22., 10:00 , 336. szám

Korábban a főiskolai vagy egyetemi diploma társadalmi rangot, képzettséget biztosított, mára azonban nagyot változott a világ. A felsőoktatásban ma a diplomások tömeggyártása folyik, így az oklevelek egyfajta kötelező papirossá degradálódtak, melyet ugyan megkövetelnek a munkára jelentkezőtől, de amely valójában haszontalan.

Egyik mérnökismerősöm minap elpanaszolta, hogy cégének frissdiplomás munkatársa egy elemi számítást sem tud elvégezni hibátlanul. Mindjárt eszembe jutottak újságíró kollégáim gyakori panaszai, hogy a zsurnalisztapalántáknak bizony sok gondjuk akad a helyesírással.

Amikor oktatásügyi szakembereket kezdtem faggatni a jelenség okairól, két körülményre hívták fel a figyelmemet. A egyik, hogy ma már szinte mindenki felvételt nyerhet valamelyik felsőoktatási intézménybe. A bekerülést jelentősen megkönnyíti, hogy bár Ukrajnában általánosan elterjedt a felvételi vizsgák rendszere, a széles körben elterjedt korrupció miatt gyakorlatilag kiszámíthatatlan, milyen szűrő hatásfokkal működik ez a szisztéma. A rendszer hatékonyságát az is csökkenti, hogy az elmúlt évtizedben gombamód szaporodó felsőoktatási intézmények napjainkban valósággal vadásznak a diákokra, néha a szó szoros értelmében alullicitálva egymást a felvételi követelmények tekintetében.

A vizsgált jelenség másik oka a diákok felkészítésének színvonalában keresendő. S itt nem csupán arról van szó, hogy az elit felsőoktatási intézményekben lényegesen tartalmasabb oktatás folyik, mint a néhány éve alakult, nemritkán egyetlen bérelt lakásban működtetett főiskolákon. A gazdasági szereplők egybehangzó véleménye szerint a szakemberképzés ma mind az oktatás időtartamát, mind tartalmát tekintve messze elmarad a "végtermék" felhasználóinak elvárásaitól. Más szóval, a megszerzett tudás és gyakorlat kevésnek bizonyul a sikeres karrierkezdéshez.

Egy számottevő ukrán vállalat személyzetise panaszolta, hogy évről évre nehezebb a dolga az alkalmazottak kiválasztásakor. A cég presztízse megengedi, hogy az ország legjobb egyetemeinek évfolyamelsői közül válogasson, de úgy érzi, mindinkább érezteti hatását a közoktatási rendszer leépülése. Az állásra jelentkezők többségét már pusztán azért kénytelenek elutasítani, mert önéletrajzukból kiderül, hogy nem tudnak helyesen írni. Azok közül pedig, akik eljutnak a személyzetissel való beszélgetésig, sokan nem ismerik a szorzótáblát, nem tudnak megoldani egy egyszerű százalékszámítási példát. Végül, ami a konkrét szakmai ismereteket és a gyakorlatot illeti, a fejvadászok már rég nem a felkészültség alapján válogatnak, hanem aszerint, hogy az adott évfolyamból kik a legrátermettebbek, előre tudván, hogy a felvétel után következik majd betanításuk hosszadalmas és keserves időszaka.

A képzés minősége már rég nem kizárólag a felsőoktatási intézmények és a végzősöket alkalmazó munkaadók gondja, hanem komoly társadalmi problémává vált; különösen, mivel a mai 15-24 évesek korcsoportjára esik egy igen jelentős demográfia hullám csúcsa. Az ebbe a korosztályba tartozó mintegy 7,4 millió ember az ország lakosságának 16 százalékát jelenti, s a 15-70 év közötti munkaképes lakosság 21 százalékát teszi ki.

Ukrajnában ma 2,7 millió diák tanul főiskolán és egyetemen, ezen belül 2,2 millióan III-IV. akkreditációs fokozatú felsőoktatási intézményekben. Elképesztő az ukrajnai felsőoktatási szektor növekedésének üteme: 1990 és 2005 között a III. és IV. akkreditációs fokozatú felsőoktatási intézmények száma 149-ről 345-re nőtt, a diákság létszáma pedig 881 ezerről emelkedett a mai 2,2 millióig.

Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy valójában miért tölt el több millió fiatalember sok-sok évet a felsőoktatási intézményekben? Hogy ugyanolyan előadásokat hallgassanak, akár 10-15 évvel ezelőtt? Hogy az internetről lemásolt szakdolgozatokat adjanak le? A felvetés persze sarkított, arra azonban egyre többen hívják fel a figyelmet, hogy még azokon a főiskolákon és egyetemeken is, ahol valóban minőségi oktatás folyik, legjobb esetben is csak tudást adnak át, de nem készítik fel a diákokat a munkavégzésre.

Egy publicista minap megjegyezte, hogy legszívesebben bevezetné a felsőoktatásban A munka alapjai tantárgyat, ahol olyan elementáris dolgokra tanítanák meg a diákokat, mint hogy például a hivatalos leveleket ajánlatos újra elolvasni, mielőtt kiadnánk a kezünkből, hogy üzleti megbeszéléseken érdemes jegyzetelni, s hogy ha nem értünk egyet a felettesünk utasításával, azt jobb azonnal a tudtára adni, ahelyett, hogy egyszerűen elszabotálnánk a végrehajtását. Egyszóval, egy sor olyan képességet kellene elsajátíttatni a diákokkal, amelyek lehetővé tennék, hogy minél rövidebb idő alatt megtalálják a helyüket a munka világában, minél zökkenőmentesebben illeszkedjenek be munkahelyükön. Mivel pedig egyes szakértők véleménye szerint ezeknek a képességeknek az elsajátítása csak igen nehezen fér meg a mai tudásátadáson alapuló felsőoktatási struktúrával, képzelhető, hogy mekkora átalakulás előtt áll az egész oktatási rendszer. (szcs/Korreszpondent)