Marksteiner Béla: Egy békéscsabai tarsolykészítő
A közelmúltban a Salánki Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor vendégei voltak a Békéscsabai Történelmi Íjászkör tagjai. A csapat egyik tagjáról, Marksteiner Béláról kiderült, hogy nagyszerű tarsolykészítő. Az alábbiakban vele beszélgettünk.
- Mikor és milyen céllal alakult az íjászkör?
- 1997-ben alakult egyesületünk. Főleg a honfoglalás korával foglalkozunk, és a fegyverzeten és a használati tárgyakon kívül igyekszünk bemutatni a honfoglalók lakókörnyezetét is. A csapat minden tagjáról elmondható, hogy a hagyományőrzés számukra egyben kikapcsolódás is. Minden helyre szívesen elmegyünk, ahová meghívnak bennünket. Salánkon 2001-ben voltunk először.
- Honnan van a felszerelésük?
- Ezeket általában magunk készítjük. Ebben a munkában nagyon jó tanácsadónk az egyesület vezetője, Medgyesi Pál, aki történész-múzeológusként a honfoglalás korának szakértője, ezért mindig rengeteg információval látja el a csapatot arról a tárgyról, melyet el akarunk készíteni. A csapat kitűnő bőrműves mestere Batta Csaba. Jómagam az íjászat mellett az ötvösségben és a tarsolykészítésben vagyok jártas, a mesterem Szedlják István csapattagtársam. Nagyon sokat köszönhetünk neki. Az ő hatására kezdtünk el Csabával a honfoglalás korának ötvös- és bőrös művészetével, valamint az íjászattal is foglalkozni. Fegyvereket, páncélokat, pajzsokat, íjakat, puha talpú és hegyes orrú honfoglaló-lábbelit stb. készítünk. Egyik büszkeségem az a süvegcsúccsal ellátott fejfedő, melyet a beregszászi Kishegyen talált ezüst süvegcsúcs mintájára készítettem. Egyébként ez az egyetlen ismert hely jelenleg is, ahol ilyen süvegcsúcsot találtak.
- Mit kell tudnunk a tarsolyról?
- A tarsoly egy kicsiny erszény vagy táska, mely az övről szíjon csüngött le, s ezt a szíjat veretekkel díszítették. Ez a szíj egyúttal a tarsoly zárásához is szolgált. A tarsolyban a kovát, a taplót és a csiholóacélt, tehát a tűzszerszámokat tartották. A sírokban talált leletek alapján megállapítható, hogy őseink ezt minden esetben a jobb oldalukon viselték a nyílvesszőtartó tegezzel együtt, bal oldalon pedig a szablya és a készenléti íjtartó tegez kapott helyet, melyben felajzott állapotban tartottak íjat. Ennek hirtelen támadáskor vették hasznát, csak elő kellett ezt kapniuk és már lőhettek is! A veretek számából és a tarsolylemez anyagából következtetni lehetett a harcos rangjára. Minél több veret volt rajta, annál magasabb rangú volt a viselője. Tarsolylemeze csak a vezéreknek, tehetősebb harcosoknak volt, ez rendszerint aranyozott ezüstlemezből készült s a feltárt honfoglalási sírok szinte mindegyikéből ilyen került elő. Egyetlen kivétel a tiszabezdédi tarsoly, amely vörösrézből készült, de ezt is aranyozták. Minden lemezt életfamotívummal, ún. palmettával díszítettek, ezekből több változatot is találtak. A közhiedelemmel ellentétben a nőknek is lehetett tarsolyuk, ezek - akárcsak az egyszerű harcosoké - nemezből és bőrből készültek.
- Milyen módszereket alkalmaznak a tarsolylemez készítésénél?
- Őseink kézi munkával készítettek mindent: poncolóvassal, kalapáccsal, árral. Aki megnéz egy honfoglalás kori tarsolylemezt, elámul, hogy mennyire igényes művészi munka. Szedlják István nagyításokat készített a tarsolylemezekről, s a munkákon található árulkodó jelekből rájött, milyen szerszámmal készítették őket. Így mi is elkészíthettük a szerszámok másolatait. Az övvereteket majdnem minden esetben öntötték, a lemezek pedig kézzel voltak kimunkálva. A tarsolylemez-készítés folyamata: először sor kerül a motívumnak a lemezre való felrajzolására, majd egy vésővel elvégezzük a körvonalazást, utána ötvösszurokba helyezzük a lemezt és poncolóvassal a hátteret mélyebbre kalapáljuk. A domborítást a lemez hátoldalán végezzük. Ma már ipari méretekben is készülnek tarsolylemezek, ezeket általában galvanoplasztikával készítik. Véleményem szerint azonban a kézzel készítettek sokkal szebbek, eredetibbek.
- Kézzel készítve mennyi időbe telik a tarsolyok elkészítése? Mennyibe kerülnek?
- Kézi munkával kb. egy hétbe telik elkészíteni egyet: ebből a lemez alakítása három nap, a fennmaradó idő pedig a bőrmunkára fordítódik. Áruk általában húszezer forint körül van, de amennyiben nemesfémet, pl. ezüstöt használnak fel a lemezhez, akkor természetesen sokkal többe kerül, azonban egy ilyen tarsoly szépsége bőven kárpótolja viselőjét a kiadásokért.
Fischer Zsolt