"...haza húzott a szívem szeretett szülővárosomba"

Czirókné Boldog Éva Nagyszőlős díszpolgára lett

2007. szeptember 7., 10:00 , 347. szám

Az alapításának 745. évfordulóját méltató Nagyszőlős városnapi ünnepségén Bocskai István polgármester a város díszpolgárává avatta Czirókné Boldog Évát, aki a sportban elért korábbi kimagasló eredményeivel érdemelte ki a megtisztelő címet. Az újdonsült díszpolgár az avatási ceremóniát követően készségesen nyilatkozott lapunknak életútjáról, a sportban elér sikereiről.

- Mondana néhány szót magáról, a kosárlabda iránti szerelméről, illetve a sportpályafutása kezdeteiről?

- Nagyszőlősön születtem, itt is nőttem fel. A kosárlabda iránti érdeklődésemet annak köszönhetem, hogy magas voltam, és éles szemű tornatanárom már negyedik osztályos koromban felfigyelt adottságaimra. Valódi kosarassá az első nagyszőlősi edzőm, Kuzma Rudolf szakmai irányítása alatt váltam. A sok gyakorlásnak köszönhetően már hetedik osztályos koromban felfigyelt rám a kárpátaljai válogatott edzője (aki egyben a munkácsi csapat trénere is volt), és akkortól kezdve minden hétvégémet Munkácson töltöttem, ahol intenzív edzésmunkát folytattunk, és lehetőségem nyílt a mérkőzéseken való részvételre is. Nyolcadik osztályos koromban, 1962-ben beválogattak Kárpátalja ifjúsági válogatottjába, a következő évben pedig már Ukrajna, az akkori Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság (USZSZK) ifjúsági válogatott tagja lettem, így részt vehettem a Szovjetunió népeinek iskolás spartakiádján. Két év múlva már csapatkapitányként vezettem az ifjúsági válogatottat a spartakiádon, amelyen megszereztük az első helyet. Amellett, hogy aranyérmet szereztem, a torna legjobb centerévé (támadó középső játékos) választottak.

- Hogyan folytatódott sportolói pályafutása az érettségit követően?

- Kijevben kémia szakra felvételiztem az egyik egyetemen. Mielőtt megkérdezné, miért jelentkezik egy kosárlabdázó a kémia szakra, el kell mondanom, hogy ez kémiatanárnőmnek, Kuzma Mártának köszönhető, aki nagyon megszerettette velünk a tantárgyat. Egyébként két öcsém is a kémikus szakmát választotta. Amellett, hogy felvettek az egyetemre, természetesen tovább folytattam a kosárlabdázást. Kijevben egyből bekerültem az akkori Ukrajna legjobb csapatának számító Dinamóba, melylyel a Szovjetunió bajnokságában vettem részt. Tizennyolc éves koromban már Ukrajna válogatottjának oszlopos tagja voltam, sőt, a Szovjetunió ifjúsági válogatottjában is játszottam, és lehetőségem lett volna részt venni az olaszországi EB-n, azonban tanulmányaim miatt kihagytam az EB-t. 1975-ben, huszonnyolc éves koromban úgy döntöttem, hogy a csúcson fejezem be aktív kosaras pályafutásomat és hazatérek szülővárosomba, hogy tudásomat megoszthassam az itteni sportiskolában tanuló fiatalokkal. Hozzá kell tegyem, hogy a döntés meghozatalában az is közrejátszott, hogy beteg szüleimért is folyamatosan aggódtam - mellettük akartam lenni. Kijevben marasztaltak, mindent megadtak volna, hogy ott maradjak, még egy összkomfortos lakás kulcsát is a kezembe nyomták, én azonban hajthatatlan voltam, haza húzott a szívem az általam szeretett Nagyszőlősre, ahol 35 évig dolgoztam sportiskolában kosárlabdaedzőként és nagyon sok gyereket neveltem a sportos életmódra, a kosárlabda iránti rajongásra, akik közül többen is sportolók, tornatanárok lettek. Vezetésem alatt a nagyszőlősi sportiskola leány kosárlabdacsapata több ízben is megnyerte a megyei bajnokságot.

- Mit jelent az ön számára Nagyszőlős díszpolgárának lenni?

- Én sohasem vágytam a sikerre, karrierre, de örülök annak, hogy az általam 35 év alatt végzett munkát nagyra értékelte a város.

Baráth József