2007. szeptember 28.

2007. szeptember 28., 10:00 , 350. szám

Mikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót." "Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót." Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. (Lk.5, 4-6)

Jézus kihasznál minden alkalmat és helyet az Isten országa örömhírének hirdetésére. A tanítványok közben befejezték a halászatot, már a hálókat mosogatják és hallgatják a Mestert. A tanítás befejeztével hangzik el egy nem mindennapi parancs: "Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót." Gondolom, Péter és a többi tanítvány mennyire méltatlankodott magában. A halászathoz mi értünk, a tanításhoz pedig te, Mester, a kettő nem összekeverendő. Egy sikertelen esti halászat után, amikor már a hálókat is kimosták, nemigen volt kedvük még egyszer halászni. Péter szóvá is teszi ezt. Két dolgot azonban itt megtanulhatunk Pétertől.

1. Ha fáradtan is, de megígéri, hogy kiveti a hálót.

2. Nem csak megígéri, de meg is teszi.

Az ígéretről az jut eszembe, hogy az emberek felelőtlenül sok mindent megígérnek. Gondolom, többünket ért már kellemetlen meglepetés, amikor ígéretet kaptunk és azt nem teljesítették. Az ember ilyenkor csalódott, és azt mondja, hogyan lehetnek az emberek ilyen felelőtlenek, hogy csak ígérgetnek, és azt nem valósítják meg. Érdekes, Jézus nem ígér semmit Péternek, Péter ígéri meg, hogy kiveti a hálót. Az ígéretet tett követi. Mennyire jó volna, ha ígéreteinket mindig tett követné, mert kevesebb csalódott ember lenne és több elégedett.

A tanítványok a Mesterrel együtt halásznak, s az eredmény a csodálatos halfogás. Talán ha a Mesterrel együtt dolgoznánk, a mi ígéreteink is mindig tettekben nyilvánulnának meg.

Egressy Miklós