Érdemrend az Irkáért

Interjú a napokban kitüntetett Punykó Máriával

2007. szeptember 28., 10:00 , 350. szám

A Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet adományozta Punykó Máriának, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség gyermeklapja, az Irka főszerkesztőjének. Az érdemrendet a kitüntetett szeptember 18-án vehette át Ungváron Göncz Kinga magyar külügyminisztertől.

- Mit jelent Önnek a kitüntetés?

- Némi zavart érzek, mert arra kell gondolnom, hogy csak azért esett rám a választás, mert alkatilag olyan vagyok, "kit minden jó ügy besoroz". Nem először tüntetnek ki, talán azért, mert már korábban, középiskolai tanárként is mindig "szem előtt" voltam, mondhatni látványosabban dolgoztam. De egy pillanatra sem felejtettem el, hogy ott voltak a kollégáim, azok a tanárok, akik nap mint nap nálamnál is keményebben dolgoztak, s könnyen meglehet, eredményesebben is, mint én. Feltétlenül szólni kell az engem felnevelő tanárokról is, így az első tanítónőmről, Huszti Margit néniről, mert hihetetlen türelemmel foglalkozott velem, aki meglehetősen ügyetlen gyerek voltam. A későbbi időkből életem meghatározó személyiségét, Drávai Gizi nénit említeném. Őt bizonyosan sokkal inkább megillette volna a kitüntetés, különösen, mivel annak idején sokat szenvedett attól, hogy nem ismerik el. Úgy érzem, hogy a tanítványaként átvett érdemrend egy kicsit az övé is, aki számtalan nagyszerű pedagógust nevelt ki. Büszke vagyok rá, hogy engem nyíltan a munkája folytatójának szánt. Ezen még az sem változtat, hogy irántam való bizalma az indulásnál akkora tehertételt jelentett, hogy bizony sok mindent csak azért is egészen másként csináltam; bár az is igaz, hogy az új idők sokszor mást is követeltek. Végül ne feledjük, ma is rengeteg olyan kiváló pedagógus él közöttünk, akinek a munkáját talán csak a tanítványai ismerik el.

- Az elismerést az Irka című gyermeklap főszerkesztőjeként kapta...

- Azt hiszem, azok, akik felfigyeltek az Irkára, megérezték, hogy szeretettel készül. S bár egyedül kaptam a kitüntetést, a lapkészítés valójában csapatmunka. Feltétlenül meg kell említenem például Jankovics Mária nevét, hiszen grafikusként a lap arculatát ő alkotta meg. Nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, mert az értékítéletünk sok tekintetben megegyezett. De hálás vagyok kivétel nélkül mindenkinek, aki segített és segít a lap szerkesztésében, terjesztésében. Talán azt is jutalmazták e kitüntetéssel az adományozók, hogy küzdelmek árán, anyagi nehézségekkel küzdve ugyan, de immár tizennégy éve töretlenül mindig megjelenik az Irka, a rá jellemző egyenletes színvonalon.

- Véleménye szerint mitől sikeres az Irka, s mi adja az egyediségét?

- Nem tudnám megfogalmazni, min múlik a siker. Az Irka indulása egy olyan korszakra esett a kilencvenes évek elején, amikor kedvező szelek fújtak. Akkoriban mindnyájan megújultunk, a gyerekeknek is másféle értékeket kínáltunk, a korábbi szovjet irodalom után végre a magyar irodalmat olvashatták. Ha egyáltalán beszélhetünk sikerről a mi esetünkben, akkor az abban keresendő, hogy mindenki találhat az Irkában neki tetsző olvasnivalót: akár a szépirodalmat, akár a rejtvényeket, akár az ismeretterjesztő cikkeket vagy a kézimunkát szereti valaki, nem csalatkozik. Egyszóval, egy hagyományos gyermeklapról van szó. A hagyományosság azonban szándékunk szerint nem avíttságként értelmezendő. Úgy érzem, sikerült egy alapvetően hagyományos értékeket képviselő, hagyományos szépirodalmi gyermeklapot mégiscsak frissé, emberközelivé tenni. Fontosnak tartom, hogy a laphoz az idők folyamán rendezvények kapcsolódtak, például az évente megrendezésre kerülő Irka-születésnap, az Irka-karácsony vagy a szórványban élő magyar gyerekek számára szervezett nyári Irka-tábor. Eszembe jutott egy kedves történet. Megszólított minap egy fiatalember a beregszászi főiskola folyosóján. "Meg tetszik ismerni?" - kérdezte. Mikor nemmel válaszoltam, felkiáltott: "Hát én Irka-levelező voltam!" Felnőtt tehát időközben egy nemzedék, amelyet mindezen évek alatt végigkísért az Irka, mondhatni a gyermekkoruk részévé váltunk.

- Milyennek képzeli el a lap jövőjét?

- Nagy gond, hogy bármennyire is szeretem az Irkát, az életnek az a sora, hogy teret kell biztosítani a fiataloknak. Nagyon várom már azokat a fiatalokat, akik szívesen részt vennének a lap szerkesztésében, átvennék tőlem ezt a munkát. Kétségtelen, hogy a lapnak idővel meg kell majd újulnia, hiszen változnak az idők. Volnának is elképzeléseim ezzel kapcsolatban, de úgy gondolom, nem lennék igazán alkalmas a megvalósításra, hisz valahogy hozzám nőtt már ez a jelenlegi Irka. Úgy gondolom, kicsit nagyobb figyelmet fordíthatnánk például a tinédzserekre, hiszen naponta érzékeljük, hogy bizony, volna rá igény. Sajnos az a helyzet, hogy a lap jelenlegi terjedelme mellett ehhez mostani rovataink valamelyikét kellene feláldozni, amelyekhez azonban makacsul ragaszkodom, hiszen ezek többségükben hiánypótlók itt, Kárpátalján. Amennyiben a jövőben gyakrabban tudnánk megjelenni, illetve sikerülne növelni az oldalszámot, természetesen az újonnan jelentkező igényeket is kielégíthetnénk.

hk