Kincs, ami nincs

2007. szeptember 28., 10:00 , 350. szám

A vállalkozónak volt egy jól menő pecsenyesütője Ungváron, a Krasznodoniak utcai piacon, valamint egy szintén forgalmas kis vegyesboltja a várostól néhány kilométerre lévő községben. Szóval, nem panaszkodhatott. Viszont az is tény, hogy jóformán nem volt se nappala, se éjjele. Lótott-futott a két üzlet, a hivatalok, a raktárak és lerakatok között. Igaz, családi gondokkal nem kellett törődnie, mert, bár negyvenhat éves volt, de még nőtlen. Nem is gondolt házasságra. De ez a történet szempontjából mellékes. Az viszont már korántsem, hogy a vállalkozó, miután kifizette a korábban felvett bankkölcsönöket s elszámolt magánhitelezőivel is, összegyűjtött annyit, hogy belefoghatott egy ház építésébe. Apránként. Végül került a házra tető, köréje pedig kerítés. Már csak a belső csinosítgatás maradt hátra. ...Ha tudta volna, hogy a két büntetett előéletű férfi szinte a szeme láttára és füle hallatára szövetkezett a kirablására! A cimboráknak, akik alkalmi munkákból, főleg piaci trógerolásból éldegéltek, éppen a vállalkozó pecsenyesütője volt a törzshelyük. "Még a bőre alatt is pénz van!" - állította az egyik. "Palotát rittyentett magának!" - kontrázott a másik. És habozás nélkül elhatározták a vállalkozó megkopasztását. Azért persze nem siették el. Mert a "milliomost" nem a nyílt utcán akarták leütni, sőt, nem is szándékoztak tettleg bántalmazni, csupán a házát akarták kiüríteni, mivel az, ahogyan vélelmezték, valóságos kincsesbánya lehet. Tehát abban a bizonyos mellékutcában többször tartottak terepszemlét, igyekeztek kifigyelni a vállalkozó napi mozgását, szokásait. S a véletlen is kezükre játszott. Az egyik leányzó, akinek munkaköre a csirkék sütögetése volt, s akit már huzamosabb ideje ismertek, elkottyantotta előttük, hogy a "gazda" minden hónap végén elutazik két-három napra idős szüleihez. A cimborák szeme felcsillant. Amikor néhány nap múlva arra a ravasz kérdésükre, hogy "miért nem nyüzsög itt a főnök?" azt a választ kapták, hogy "mert már tegnap elutazott Rahóra", akcióba léptek. A házban és körülötte semmilyen mozgást nem észleltek. A kovácsoltvas kapu zárját, akárcsak a bejárati ajtójét, feszítővassal nyitották meg. Nagy meglepetésükre és bosszúságukra bent csak (még) hiányos bútorzatot találtak. Dühük csak fokozódott amiatt, hogy a remélt kincs helyett csupán ötszázhatvan hrivnyát és huszonnyolc dollárt leltek a zsúrasztalka sarkán. Semmi mást. De az igazi meglepetés csak ezután érte őket. A küszöbön ugyanis, szülei kíséretében, váratlanul megjelent a háztulajdonos, aki jókötésű "gyerek" volt, s nem olyan fajta , akinek egy légyzümmögéstől is tele lesz a nadrágja. Az egyik betörőt úgy földhöz teremtette, hogy az nyikkanás nélkül elterült. A másiknak sikerült kereket oldania, de a rendőrség két nap múlva elcsípte. Most mindketten előzetes letartóztatásban csücsülnek. Bár külön cellában, de minden bizonnyal azonos gondolatokba merülten. Töprengenek a kincsen, ami nincs. Vagy rossz helyen kutakodtak?... A csirkéket aranypirosra pörkölő alkalmazott pedig csak mondogatja: "Nem is voltak rossz fiúk. Mindig segítettek kivinni a szemetet..."

Tárczy Andor