Koalíciós megállapodás beépített aknával

2007. október 26., 10:00 , 354. szám

Előreláthatóan egy hónap múlva kerülhet sor az első kísérletre a Timosenko-kormány megalakítására. Az erről szóló szerződést a BJUT és az NU-NSZ aláírta. Így magától értetődőnek tűnik, hogy ha szűk többséggel is, de miniszterelnöknek választják Timosenkót.

A narancsos tábor tagjai fel is lélegeztek, látva, hogy vezéreik ilyen gyorsan egyezségre jutottak. Juscsenko, akinek semmi kedve hozzá, kész beterjeszteni kormányfőnek Juliját, ő pedig kész cserébe megnövelni az elnöki jogköröket és odaadni az erőszakszervezeteket. Első pillantásra úgy tűnhet, egy korrekt politikai alku keretében oldották fel ellentéteiket a magas szerződő felek.

Az első pillantást azonban óhatatlanul követi a második, amely viszont egy végrehajthatatlan megállapodást fog regisztrálni. Az ugyanis nemcsak a pozíciók elosztását tartalmazza valamilyen elmosódott általánossággal felöntve, hanem egy sor törvény módosítását is. Mégpedig a miniszterelnökről szóló voksolás előtt, ráadásul csomagban megszavazva.

A megállapodás ezen része logikusan következik Juscsenkóék elemi ellenszenvéből és bizalmatlanságából Julija irányába. Nem hiszik el az NU-NSZ-esek, hogy féken tudják majd tartani Timosenkót, ha már beült a miniszterelnöki székbe a jelenleg érvényes törvényi szabályozás mellett. Abból indulnak ki, hogy ha már megragadta a hatalmat, elkezdi maga alá gyűrni az egész kormányt, és a másik kormánypárti frakciót is. Ezért kell megnyirbálni a miniszterelnöki jogköröket, mielőtt még azokat birtokba venné. Ugyanebből az okból kell lenullázni a frakciótagok mozgásszabadságát is a főnökség utasításaihoz képest. A képviselői privilégiumok megnyirbálását pedig azért kell egy füst alatt megejteni, hogy ne legyen teljesen egyértelmű, miért kell többszörösen alkotmánysértő módon egy szavazással egy tucatnyi törvényt megváltoztatni.

Bejáratott demokráciákban egy újdonsült kormánykoalíciónak nem jutna eszébe az alkotmányt és a józan jogérzéket látványosan sárba tipró lépéssel kezdeni a működését. Juscsenko sem szórakozásból teszi ezt, hanem mert nyíltan nem vállalhatja fel, hogy nem hajlandó megengedni Timosenko miniszterelnökségét. Csak úgy, hogy legyen alibije: nem rajta múlott a narancsos koalíció újbóli bukása a koalícióalakításkor. Hiszen biztosra vehető, hogy a megállapodásban szereplő csomagot nem lehet majd elfogadtatni. Ha másért nem, azért, mert a régiósok elfoglalják a tribünt és blokkolják a munkát. Egyébként sziklaszilárd erkölcsi alapon, hiszen valóban igen durva alkotmány- és törvénysértéseket akadályoznak majd meg ily módon.

Julija szintén alibiből megy bele az egyébként ellene irányuló törvénycsomag előzetes feltételként történő elfogadásába. Ha nem ezt teszi, azt mondták volna rá, személyes hatalmi ambíciói miatt tért ki a megegyezés elől. A parlament munkájának megbénulása számára is a kisebb rossz. Sőt talán még jó is, hiszen a narancsos tábor már megmutatta, hogy kudarc esetén inkább Juscsenkót tartják felelősnek, nem őt. Alighanem joggal számíthat rá, hogy bármilyen cirkusz keveredik, övé lesz az ártatlan áldozat szerepe. Ez a legkedvezőbb kiindulópont mind egy újabb parlamenti, mind az elnökválasztás esetén.

Az egész ukrán politikai helyzet jól mutatja, mennyire nézőpont kérdése az, mi számít logikusnak és mi őrültségnek. A koalíciós válság teljesen logikusan következik a részt vevő felek egymás iránt táplált, egyébként megalapozott bizalmatlanságából, abból, hogy e hatalom megszerzése automatikusan lenulláz minden szabályt, kötelezettséget, megállapodást. Ha valamelyik fél önzetlenül, becsületesen viselkedne, azonnal eltűnne a süllyesztőben.

Egy országot azonban nem lehet úgy irányítani, hogy akinek példát kellene mutatnia törvénytiszteletből és meg kellene akadályoznia, hogy a többiek törvényt szegjenek, az maga jár élen a törvényesség, a közerkölcs és a józan ész kigúnyolásában. Akkor mindenkinek mindent szabad, a rend maradéka is összeomlik, maga alá temetve mindenkit, kivéve, akiknek a rendellenességből a legtöbb hasznuk volt.

Nagyon is találó jelképe az ukrán politikai rendszerben rejlő veszélyeknek a dnyepropetrovszki gázrobbanás, ahol egy panelház omlott lakói fejére. A gázelosztó tulajdonosa (egy orosz cég) takarékoskodott a biztonságon. A cég vezetői pedig világosan elmagyarázták, hogy nem is tehetnek másképp, mert nem tudják, mikor szorítják ki őket a piacról. Mégsem lehet elvárni egy nyereségérdekelt cégtől, hogy biztonsági berendezésekre költsön, amikor még nem érte el a betervezett nyereséget, melyből le kell számítani a csúszópénzeket a hivatalnokoknak, akiknek őket kellett volna ellenőrizni. Akiknek sokba került, hogy biztosítsák maguknak a politikai védelmet a legutóbbi választásokon, amikor löktek valamit a népnek a kampánykor. Többek közt azoknak, akiknek a fejére omlott a lakóház.

Sz. K. M.