Tüzes víz, avagy a tengervízhajtású autó

Tudomány: A Kanzius-effektus

2007. október 26., 10:00 , 354. szám

Az autó, amelyet tengervízzel lehet megtankolni, többé nem számít elérhetetlen álomnak. Egy amerikai mérnök rájött, hogyan nyerhet hidrogént a vízből.

"Kiráz a hideg, valahányszor látom, hogyan lobban lángra a víz -meséli Rastem Roy, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatója, aki laboratóriumában szeptemberben szenzációs kísérletet ismételt meg, amelyet Kanzius-effektusnak kereszteltek el: a sós víz lángra lobbantása rádióhullámok hatására.

A víz égése, John Kanzius amerikai mérnök idei zseniális felfedezése máris óriási feltűnést keltett a tudósok és üzletemberek körében. Kanzius azt állítja ráadásul, hogy az így termelt energia segítségével sikerült működésbe hoznia egy egyszerű hajtóművet. "Úgy gondolom, előbb-utóbb ugyanilyen egyszerűen lehet majd működtetni egy gépkocsit is" - véli a mérnök. Az általa felfedezett jelenség nem más, mint a víz rádióhullámok hatására bekövetkező bomlásakor felszabaduló hidrogén égése.

A tudósok úgy tartják, hogy éppen a hidrogén mentheti meg a világot a mind fenyegetőbb energetikai krízistől. Azonban a legnagyobb autógyártókkal együtt immár évek óta hiába próbálják leegyszerűsíteni és olcsóbbá tenni a hidrogén üzemanyag előállításának, tárolásának és hőenergiává való átalakításának technológiáját. Kanzius véletlen felfedezése - hidrogén kinyerése sós vízből - lehet az a szikra, amely robbanást okozhat a világ gépkocsigyártásában és az energetikában, hiszen tengervízből szinte kimeríthetetlen készletek állnak rendelkezésre.

A Kanzius-effektus felfedezését gyakorlatilag annak köszönhetjük, hogy a 63 éves mérnök és feltaláló megtudta, hogy napjai meg vannak számlálva: az orvosok leukémiát diagnosztizáltak nála, s kemoterápiát rendeltek el. Megtapasztalva a terápia fájdalmait, Kanzius úgy határozott, hogy alternatív gyógymódot fejleszt ki. Fémek nanorészecskéivel kezdett kísérletezni, melyeket a testbe juttatva rádióhullámok segítségével melegített. A felmelegített részecskék megölik a ráksejteket - ez volt Kanzius első reménykeltő eredménye, mellyel mára sikerült eljutnia a klinikai kísérletek stádiumába.

Idén februárban a mérnök a rádióhullámokat sugárzó berendezésével kísérletezve közönséges sós vízzel megtöltött kémcsövet helyezett a készülék elé. "Ki akartam próbálni, hogy fel tudom-e melegíteni a sós vizet, de hő helyett tüzet kaptam - meséli. A tudósok jelenleg azzal magyarázzák a jelenséget, hogy a megfelelő hosszúságú rádióhullámok meggyengítik a sós víz komponenseit összetartó kémiai kötéseket. Ennek köszönhetően szabadul fel a hidrogén és lángra lobbanva folyamatosan ég mindaddig, amíg a rádióhullámok hatása alatt áll. A hidrogénnek az oxigénben való égése következtében újra víz keletkezik, amely azután ismét felbomlik, s ez így folytatódik szinte a végtelenségig. Kanzius megjegyzi, hogy a kísérlethez nincs szükség feltétlenül tengervízre. A csapvízben feloldott só ugyanúgy megteszi.

A feltaláló szavai szerint a mérések égés közben 1650 fokot meghaladó hőmérsékletet mutattak ki a kémcsövekben, ami hatalmas energiákra utal. Nemegyszer előfordult, hogy a kémcsövek egyszerűen elolvadtak.

A szakértők többsége egyetért azzal, hogy a Kanzius, és a kísérletet laboratóriumi körülmények között megismétlő Roy által szolgáltatott tudományos magyarázat összességében helytálló, bár a lejátszódó folyamatok többségét a tudomány ma még nem érti teljesen. Ugyanakkor a szkeptikusok rámutatnak arra is, hogy az égés megindításához, azaz a rádióhullámok gerjesztéséhez szükséges energia minden bizonnyal meghaladja azt az energiamennyiséget, amelyet a hidrogén égésének folyamata termel. Ennek ellenére Roy mégis úgy véli, hogy Kanzius felfedezése az évszázad találmánya. Mint mondja, az üzletemberek máris élénken érdeklődnek a kutatások iránt, ami lehetővé teszi, hogy biztosítva legyen a kísérletek anyagi háttere.

Gondoljunk csak bele: a Kanzius-effekus, azaz energia kinyerése a világ legelterjedtebb vegyületéből, a tengervízből, valóban a feje tetejére állíthatja az energiagazdálkodást és a járműipart. A hidrogén, melynek hőleadása több mint kétszerese a benzinének, megszabadíthatja az emberiséget attól a rettenetes víziótól, hogy egy távolról sem szép napon elfogynak a fosszilis energiahordozók. Égésének paraméterei lehetővé teszik, hogy másfélszeresére növekedjék a hajtóművek hatékonysága, miközben égéstermékei abszolút ártalmatlanok a környezetre. A hidrogén égetésének következtében ugyanis közönséges víz keletkezik, amelyből ismét hidrogén nyerhető.

Mindazonáltal a szakértők véleménye szerint a gépkocsigyártók, amelyek pedig már a nyolcvanas évek óta érdeklődnek az ökológiailag tiszta hidrogénnel üzemeltetett motorok iránt, a közeljövőben biztosan nem érik el céljukat. A hidrogén üzemanyag előállítása ugyanis ma még rendkívül drága, munkaigényes, s távolról sem környezetbarát. Egy kilogrammnyi hidrogén kinyerése napjainkban minimum 3 dollárba kerül, amennyiben ehhez gázt és szenet használnak fel, s 10-30 dollárba, ha nap- és/vagy szélenergiát alkalmaznak. Mint rámutatnak, máig világszerte alig 900 autó üzemel hidrogénmeghajtással.

Európai kutatók szerint a hidrogénüzemű autók részaránya az EU-ban még 2050-re is legfeljebb a gépkopcsiállomány 75 százalékát érheti el, s ezt is csak akkor, ha lényegesen nő a hidrogén felhasználásán alapuló technológiák bevezetésének üteme a mai tempóhoz képest.

(Kárpátalja/Korreszpondent)