Pénzben a boldogság?

Társadalom

2007. december 28., 09:00 , 363. szám

A szegények és a milliomosok egyformán boldogtalanok, vélik a pszichológusok. Igazán élvezni az életet csak a középosztálybeliek tudják.

A kutatók azt állítják, egy amerikai milliomos, akinek drága villája, Jaguárja és vaskos bankszámlája van, nem boldogabb annál az afrikai pásztornál, aki családjával egy ganajjal kitapasztott viskóban él víz és villanyvilágítás nélkül.

A felmérések tanúsága szerint egy hét osztatú skálán, ahol a hét azt jelenti, hogy "az élettel abszolút elégedett vagyok" egyik is, másik is csak 5,8-re értékeli az élettől kapott benyomásokat, élményeket, melyeket együttesen boldogságnak szokás nevezni. A közgazdászok, pszichológusok, és egyéb szakemberek számos kutatása újra és újra arra a következtetésre jut, hogy nem a pénz jelenti a boldogságot.

Az a közhely, hogy boldogabb leszek, ha többet fogok keresni, akkor igaz, ha egy kartondobozban élek a híd alatt, de nemigen állja meg a helyét olyasvalaki esetében, aki évi 190 ezer dollárt keres - állítja Daniel Gilbert, a Harvard egyetem pszichológiaprofesszora. A boldogság természetesen létezik, hangsúlyozzák a szakemberek, ám azt az arany középútban kell keresni. A kutatások kimutatták: egy bizonyos jövedelemszint felett az ember már nem érzékeli, hogy többet keresve javítaná a saját jólétét. Sőt, amikor valaki kezd az átlagosnál több jövedelemre szert tenni, a várt boldogságra legalább távolról emlékeztető érzések helyett igen gyakran stressz tör rá.

A pénznek akkor van szerepe, amikor a nyomorból a középosztályba juttatja az embert, de abban a pillanatban el is veszíti jelentőségének legnagyobb részét. A kutatások azt igazolják, hogy az évi ötvenezer dollárt kereső amerikaiak valóban boldogabbnak érzik magukat, mint azok a honfitársaik, akik csak 10 ezret keresnek. De az, akinek a jövedelme milliókban mérhető, nem érzi magát boldogabbnak annál, aki csak 100 ezret keres.

A boldogságra úgy kell tekintenünk, mint a bennünket ért mindennapi kellemes érzések, benyomások összességére, mondják a tudósok. A középosztályból feljebb lépő emberek viszont leggyakrabban feszült, stresszes állapotban vannak, s kevesebb időt fordítanak a pihenésre, az emberi kapcsolatokra és az élet kellemes apróságaira.

A tudósok megpróbálták megállapítani az összefüggést az emberek jövedelemszintje és azon idő között, amelyet a számukra élvezetet okozó foglalatosságokkal töltenek. Megvizsgálva majd kétezer texasi és ohaio-i dolgozó nőt, arra a megállapításra jutottak, hogy azok közülük, akik 100 ezer dollárnál többet keresnek évente, idejük valamivel több mint 19 százalékát fordítják az élvezetet jelentő passzív pihenésre - beszélgetésre, olvasásra, sétára. Ugyanakkor a 20 ezer dollárt meg nem haladó jövedelemmel rendelkező nők idejük több mint 33 százalékát fordítják kellemes foglalatosságokra.

Az a paradox áll fenn, állítják a kutatók, hogy a pénz és a boldogság összefüggéséről elterjedt téves nézet arra készteti az embereket, hogy helytelenül osszák be az idejüket: folyton túlórázzanak a munkahelyükön, töltsenek hosszú órákat a nagyvárosi forgalomban való kimerítő utazással, feláldozva ezáltal mindazt, ami lehetővé teszi számukra a lazítást, a kikapcsolódást, ami élvezetet jelent. Pedig amikor az alapvető szükségleteink ki vannak elégítve, nyilvánvalóvá válik, hogy a barátság az, amiért élni érdemes, a lehetőség, hogy szerethetünk, s minket is szerethetnek.

A boldogság és a pénz közötti összefüggés paradox voltát igazolja az a körülmény is, hogy ha boldogít is a pénz, hát leginkább azáltal, hogy mennyivel többet kerestél, mint a szomszédod, a kortársaid, az ismerőseid, a barátod. Azonban ez a fajta megelégedettség a jövedelmi helyzetünkkel viszonylagos és nem abszolút - hangsúlyozzák a kutatók. Nem attól függ a megkeresett pénz gerjesztette jó érzés, konkrétan hány dollárt tesz ki a jövedelmünk, hanem attól, mekkora jövedelemre tettünk szert más emberekhez képest.

A tudósoknak éppen ezért meggyőződésük, hogy a boldogság nem a pénzben, hanem a legegyszerűbb és legprimitívebb dolgokban rejtezik. Egy brit kutató felmérést végzett a lottófőnyereményt elnyerő angol szerencsések között, s arra a megállapításra jutott, hogy többségük nem a drága autóknak és briliánsoknak örült a legjobban, hanem a zenének, egy könyvnek vagy egy üveg jó bornak. Egybevetve a lottónyertesek és a hétköznapi emberek körében végzett felmérések adatait, kiderült, hogy valóban boldognak azok az emberek voltak nevezhetők, akiknek olyan dolgok jelentettek élvezetet, amelyeket tulajdonképpen ingyen kaphattak meg az élettől: jó hosszan áztatni magukat a forró fürdővízben, úszni egyet a tengerben, vagy a hobbijukkal foglalkozni. (Kárpátalja/Korreszpondent)