Támogatási rendszer: összeszoktak a szereplők

Interjú Gémesi Ferenc államtitkárral

2008. február 15., 09:00 , 370. szám

Gémesi Ferencet, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárát mindenekelőtt látogatásának céljáról kérdeztük.

- Időről időre el szoktunk látogatni Kárpátaljára és a Vajdaságba, abba a két térségbe, amelyről az elmúlt másfél évben többször is elmondtuk, hogy kiemelt figyelemnek kell öveznie őket nemzetpolitikai szempontból. Szerettük volna látni továbbá, hogy egy év elteltével a nemzeti intézményi körbe sorolt intézmények hogyan használják fel a támogatást, mi az, amire figyelmet kellene fordítani a jövőben. Utunk során igyekeztünk általában véve is körbejárni az oktatás kérdését, hiszen abban állapodtunk meg tavaly a kárpátaljai magyar oktatás szereplőivel, hogy megpróbáljuk feltérképezni, milyen modellt kellene követni itt, hogyan kellene az egész rendszert működtetni. Megszokott eleme az ilyen látogatásoknak a két helyi magyar szervezet vezetőivel való találkozás. Ezeken a megbeszéléseken aktuális kérdéseket tekintettünk át. Nagyon is gyakorlatias beszélgetések voltak ezek többek között a kishatárforgalomról, a támogatásokról és többek között arról is, sikerült-e bekapcsolódni a határon átnyúló együttműködésbe. Meglátogattuk az egyházi vezetőket is, hiszen ők fontos szerepet töltenek be a kárpátaljai magyar közéletben, s nemcsak egyházi személyiségként, hanem közéleti szereplőként is.

- Szóba került a vereckei emlékmű kérdése?

- Igen aktuális témája volt ez a mostani látogatásnak, hiszen a tervek szerint március 14-én közösen avatnánk fel az emlékművet. Ukrán részről komoly igyekezetet tapasztaltam e tekintetben, s magyar részről is elkülönítésre került az emlékmű befejezéséhez szükséges pénz. Most már gyakorlatilag csak a szerződéskötések vannak hátra.

- Több mint egy éve működik az új anyaországi támogatási rendszer. Leszűrhetők-e már tapasztalatok az eddig történtekből, s számíthatunk-e ezek nyomán újabb változásokra?

- Azt gondolom, hogy 2008 és az elkövetkező évek most már a rendszer stabilizálásáról szólnak majd. Örülök, hogy politikailag viszonylag rövid időn belül sikerült elfogadtatni a magyar közösségekkel, hogy a rendszer átalakítása bizony hatékonyabbá, átláthatóbbá teszi az elosztást. Ráadásul a források nem hogy csökkentek volna, hanem bővültek. Kiderült, hogy pusztán a közalapítványi rendszer átalakításával egy olyan százmillió forintos direkt megtakarítás keletkezett, amelyet most vissza lehetett forgatni a rendszerbe. Azt gondolom tehát, hogy a Szülőföld Alap egy jól működő rendszer a maga sajátosságaival és azzal együtt is, hogy bizony nagyobb a felelőssége a határon túli tagoknak, akiknek tájékozódniuk és dönteniük kell arról, mit szeretne csinálni az adott közösség. Azt gondolom, mára összeszoktak a szereplők, viszonylag gyorsan és jól működik a rendszer. A stabilizálás irányában hat az is, hogy tavaly komoly változás következett be a nemzeti intézmények rendszerének megjelenésével. A mostani látogatás alkalmával felkeresett oktatási intézményekben tapasztaltak például egyértelművé tették, hogy a támogatások a korábbiaknál jobban tervezhetővé tették a magyar képzést, illetve annak fejlesztését. Ami a fejlesztéspolitikát illeti, amely a nemzetpolitika másik nagy eleme, most egy aktivizációs időszak következik. Az elmúlt egy-másfél év elsősorban tanulással telt, most viszont meg kell találni azokat a szereplőket, akik érdemi projekteket akarnak készíteni a határon átnyúló fejlesztésekre. Össze kell hozni őket a magyarországi szereplőkkel, segíteni kell nekik akár képzések útján is, hogy információhoz jussanak, hogy pontosan tudják, hogyan lehet már a pályázatokba a saját szempontjaikat bevinni, hogyan lehet azután jó pályázatot készíteni és erre pénzt nyerni. Azt remélem, lesz érdeklődés a határon túli magyar szervezetek részéről. Az már most látszik, hogy a gazdasági szereplők, illetve a helyi, önkormányzati vezetők részéről markánsan megnyilvánuló érdeklődés van.

- Budapestről nézve milyen hatással van a határon túli magyar kisebbségekre Magyarországnak a schengeni határőrizeti rendszerhez való csatlakozása?

- Éppen az volt látogatásunk egyik célja, hogy megtudjuk, hogyan látják az itteni politikai szereplők, jelentett-e érdemi negatív változásokat ez a helyzet. Szerencsére azt állapítottuk meg, hogy a korábban bevezetett módszerekhez képest negatív változások a gyakorlatban nem történtek. Megvitattuk a dolgot a bevándorlási és állampolgársági hivatallal, s azt láttuk, hogy a csatlakozás óta eltelt mintegy másfél hónap tapasztalatai alapján Kárpátalja esetében a kishatárforgalmi engedélyt igénylők felé terelődött el a folyamodók száma. Amennyivel kevesebb tehát a vízumigénylő, annyival többen érdeklődnek az új típusú határlépési engedélyek iránt. Véleményem szerint ez érthető és várható is volt. A vízumigénylők száma meg persze attól is függ, hogy nagyon sokan korábban már több évre érvényes nemzeti vízumot váltottak ki, tehát nem kell most vízumért fordulniuk a konzulátusokhoz. Drámai, nagyságrendi csökkenés a beutazási szándékot tekintve sincs. Meghallgattuk itteni tárgyalópartnereink észrevételeit is, például azzal kapcsolatban, milyen dokumentumokat fogad el a konzulátus és milyeneket nem, s miért. Megállapodtunk éppen ezért abban, hogy szeretnénk még inkább kiterjeszteni a tájékoztató munkát. Mi például vállaltuk, hogy otthon tájékoztatót küldünk a települési önkormányzatoknak azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzati kapcsolatok keretében történő meghívás esetében milyen lehetőségek vannak. Egyszóval, célzottan tájékoztatjuk a szereplőket, hogy az EU-Ukrajna vízummegállapodást hogyan lehet kitölteni tartalommal. Meglehet tehát, hogy csak az eltelt idő rövidsége miatt, de egyelőre nem látok olyan drámai helyzetet, amely azonnali beavatkozást igényelne.

hk