Kovács kontra Ukrajna

Igazságot szolgáltatott az Európai Emberjogi Bíróság

2008. február 22., 09:00 , 371. szám
Kovács Miklós

Az európai igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, ámde a jelek szerint feltartóztathatatlanok. Az Európai Emberjogi Bíróság 2008. február 7-én ítéletet hirdetett a Kovács kontra Ukrajna ügyben. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke azután fordult a strasbourgi taláros testülethez, hogy Ukrajna Legfelsőbb Bírósága is elutasította jogorvoslati kérelmét a 2002-es ukrajnai parlamenti választások idején a kárpátaljai, Beregszász központú 72. számú egyéni választókörzetben végbement sorozatos csalások miatt. A bíróság most, majd hat évvel a történtek után szolgáltatott igazságot a kárpátaljai magyarság képviselőjének, s vele együtt több ezer kisemmizett választónak.

Mint emlékezetes, a rendkívül feszült hangulatú 2002. március 31-i parlamenti és helyhatósági választásokon éles küzdelem bontakozott ki a kárpátaljai magyarság képviseletében induló Kovács Miklós KMKSZ-elnök és Gajdos István között, aki az Ukrán Szociáldemokrata Párt (Egyesített) színeiben indult a parlamenti képviselői posztért. A választásokat követően a körzeti választási bizottság meglehetősen átlátszó kifogásokra hivatkozva megsemmisítette a parlamenti választás eredményeit a mezővári, beregdédai, mezőkaszonyi és a csapi 14. számú parlamenti szavazókörzetekben. Ezt megelőzően a voksok hivatalos összesítése még egyértelműen Kovács Miklós előnyét mutatta Gajdos Istvánnal szemben az egyetlen magyar többségű választókörzetben. Nem szorul magyarázatra a tény, hogy miután mind a négy szavazókörzetben, melynek eredményeit megsemmisítették, a KMKSZ elnökének meggyőző fölényét hozta a voksolás, az eredmények érvénytelenítése által Gajdos István került előnybe a szavazatok számát tekintve. A választások győztesének így Gajdost hirdették ki.

Az eredményhirdetést követően Kovács Miklós tiltakozást jelentett be a kijevi Központi Választási Bizottságnál (CVK). Beadványa nyomán április 5-én a CVK semmisnek nyilvánította a 72. számú választókörzet választási bizottságának határozatát, mellyel a négy magyar szavazókörzetben érvénytelenítette a parlamenti voksolás eredményét. A körzeti választási bizottság azonban néhány nap múlva ismételten az érvénytelenítés mellett döntött, s a CVK ezt a határozatot már annak ellenére jóváhagyta, hogy újabb, az állítólagos szabálytalanságokat, s így az eredmények megsemmisítését igazoló tények nem kerültek elő.

Kovács Miklós ezután az illetékes Ukrán Legfelsőbb Bírósághoz fordult, amely hosszú huzavona után úgy határozott, hogy érvényben hagyja a központi és a kerületi választási bizottságok döntését.

Miután minden ukrajnai jogorvoslati lehetőséget kimerített, a jelölt igaza tudatában még 2002-ben az Európai Emberjogi Bírósághoz fordult. Amint arról lapunk is beszámolt, a bíróság 2006-ban levélben értesítette a KMKSZ elnökét, hogy napirendre tűzi beadványát. Két évvel később megszületett az ítélet is.

A bíróság ítéletében többek között kifejti: "59. A parlamenti választásokról szóló törvény 72. cikkelyének homályos megfogalmazása és annak értelmezése a helyi államhatalmi szervek által potenciálisan veszélyezteti a szabad választás jogát, így ez külön odafigyelést igényelt volna részükről. Ehelyett a választókörzeti választási bizottság 40-es és 41-es számú határozataiban egyszerűen visszautalt előző határozataira, azt állítva, hogy a megfigyelők által észlelt és jelzett szabálytalanságok az "egyéb körülmények" kategóriájába tartoznak, amelyek lehetetlenné tették a választók akaratnyilvánításának megállapítását.

60. Sem ezekben a határozatokban, sem a Központi Választási Bizottság, majd a Legfelsőbb Bíróság határozataiban nem tárgyalja a 2001-es választási törvény 70-es és 72-es cikkelye közti ellentmondást, sem a választások különböző szereplőinek szavahihetőségét. Ezenkívül egyik említett határozat sem tartalmaz semmiféle magyarázatot arra vonatkozólag, miért találták az érzékelt szabálytalanságokat olyan mértékűnek (a 70-es cikkely fényében), hogy azok lehetetlenné tették a választói akarat megállapítását.

61. Figyelembe véve a fenti megfontolásokat, a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a négy szavazókörzet eredményét érvénytelenítő döntést önkényesnek kell tekinteni, olyannak, amely összeegyeztethetetlen a kormány bármely legitim célkitűzésével. Ebből következik, hogy jelen esetben megsértették az 1. sz. jegyzőkönyv 3. cikkelyét."

"Számunkra az a legfontosabb, hogy a bíróság ítélete egyértelműen kimondja: az ukrán hatóságok, azaz a körzeti választási bizottság, a Központi Választási Bizottság és az Ukrán Legfelsőbb Bíróság döntése jogellenes volt, amivel megsértették az emberjogi charta megfelelő jegyzőkönyvének a választási szabadságra vonatkozó, Ukrajna által is vállalt kitételeit – nyilatkozta lapunknak Kovács Miklós. – Természetesen a bíróság nem rendelheti el visszamenőleg, hogy a magyarságnak legyen képviselője a Legfelsőbb Tanácsban, az azonban most már nyilvánvaló, hogy a KMKSZ-től törvénytelenül vették el annak idején a megérdemelt győzelmet, s így Gajdos István győzelme sem volt törvényes. Sok tízezer választópolgár igazságérzetét sértette, hogy négy szavazókörzet eredményeinek kiiktatásával választást lehetett nyerni. Örülök, hogy ha utólag is, de a választók igazságérzete a létező legmagasabb szintű jogi igazolást nyerte."

szcs