2008. március 28.

2008. március 28., 09:00 , 376. szám

Tamás és a mai Tamások

János 20: 29. Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.

Húsvét után nyolcadnapra ismét együtt voltak a tanítványok, most már Tamás is. Az áruló Júdás csókjára történt letartóztatás pillanatában a tanítványok csaknem mindegyike szétfutott.

Nem tudjuk, Tamás merre vette az útját. A szombatot követő napon a többiek már együtt voltak, féltek, remegtek, vártak, az ajtót is magukra zárták. A Feltámadott este felkeresi tanítványait, a korábban a sírnál kint járt asszonyok, a feltámadás első hírnökei boldog örömmel mondják el, hogy az Úr feltámadott. Ezek nem hiszik el, s mikor Jézus beállít hozzájuk, szemükre hányja hitetlenségüket. Amikor Tamás is előkerül, akkor meg a többiek hányják szinte Tamás szemére a hitetlenségét, mert ő bizony addig nem hiszi, míg meg nem tapasztalja a feltámadás tényét. Ezzel Tamás mint "hitetlen" került be a köztudatba.

Pedig Tamás valójában nem volt hitetlen. Pár napig külön utakon járt, de ha a 3 esztendeig tartó tanítványi útját figyeljük, Tamás nagyon becsületes ember volt. Nem tudott magára erőltetni olyan dolgot, amiről benső tapasztalása nem volt. Semmit nem szoktak olyan könnyen vállalni az emberek, mint azt, hogy hívőknek látszódjanak. Nemrégiben Budapesten egy egyetemi előadáson hallottam egy katolikus paptól, hogy "korunk kereszténysége hamburger-kereszténység: mindenütt ott van a világon, mint a géppel gyártott, ízetlen, belső tartalom nélküli hamburger." Hát Tamás nem akar ilyen keresztyén lenni. Nem lelkiismeretlen, hanem hitbizonyosság után sóvárog a lelke.

Ezt a bizonyosságot meg is kapja, amikor a Feltámadott szemtől szemben áll előtte, látja a sebek helyeit. Ujjongó bizonyságtétele többet mond a többiekénél: "Én Uram és én Istenem." A megváltó Isten szeretete meggyújtotta lelkét, már nem sóvárog, hanem boldog, mert betelt Szentlélekkel, mert látott és hitt. S mind boldogok ma is a belső tapasztalás emberei. Ne a külön utakon járó Tamást kövessük, hanem a valóságkereső és élő hittel valló Tamást!"

Józan Lajos