Hitelbe vennék...

Kontó a boltban

2008. március 28., 09:00 , 376. szám

"Jaj, Istenem, hogy adjam meg, hogy a feleségem ne tudja meg" - mondja a népdal a hitelre való vásárlásról, vagy ahogy a közszájon jobban forog, a kontóról. A "majd később fizetek" módszer bizony a mai napig dívik a mindennapokban.

Nemrég egy közeli ismerősöm nevetve újságolta, hogy hitelbe volt kénytelen vásárolni, ugyanis kifogyott a pénzből egy hétvégi mulatozás során. Maga sem hitte, hogy sikerül, de a legnagyobb meglepetésére "ismerünk, tudjuk, hogy megadod" szavakkal megkapta a kívánt "frissítőket" az egyik falusi vendéglátó egységben. Nos, manapság talán ez az egyik legtipikusabb hitelezési helyszín a különféle magánüzletek mellett. Megkerestünk néhány ilyen helyen dolgozó embert, hogy mi is a helyzet a kontóval.

Erzsébet egy családi vállalkozásban működő magán-ABC-ben dolgozik eladóként. "Faluhelyen mindenki ismeri a másikat. Sokszor előfordul, hogy valaki nem jól számolja ki a pénzét, aztán egy-két hrivnyával több jön ki az elszámolásnál, mint amennyire számított. Amikor tényleg csak minimális összegről van szó, "majd behozod" kifejezéssel túllépünk az ügyön. Szerencsére még nem akadt olyan vásárlónk, aki nem igyekezett volna minél hamarabb letudni az ilyen tartozást, vagy olyan, aki elfelejtette volna. Más "tészta" az olyan ember, aki állandó jelleggel vásárol hitelbe. Általában a szegényebb emberek élnek ezzel a lehetőséggel, akik fizetéskor, nyugdíjkor jönnek törleszteni. Ilyen esetben egy erre a célra bevezetett elszámolási füzetbe felírjuk az illető tartozását, ami az adósság megadása után törlődik. Van egy-két olyan kontósunk is, akik már nagyon régen tolják maguk előtt az adósságot, de ezek fokozottan hátrányos helyzetben vannak (rokkantnyugdíjasok), akik havonta mindig csak annyit törlesztenek, amennyit nélkülözni tudnak a megélhetési kiadásaik mellett. Mi igyekezünk lojálisak lenni velük szemben, de előbb-utóbb muszáj felszólítanunk az adósokat, hogy fizessenek. Az azonban biztos, hogy aki egy bizonyos idő után nem rendezi legalább a számlája egy részét, annak többé nem adunk semmit sem hitelbe. A tulajdonosok is tisztában vannak ezzel a helyzettel, viszont szigorúan megkövetelik, hogy mindenről írás, bejegyzés legyen. Néhány elődömet pont azért bocsátották el, mert nem tudta igazolni, hogy kinek mit adott hitelre, mert megbízott az ismerősében."

Nemcsak az élelmiszereket árusító üzletekben van nagy hagyománya a kontónak, hanem a különféle bárokban, kávézókban. József egy ilyen szórakozóhelyen dolgozik pincérként. "Amikor megnyílt a bár, akkor sok vendég jött, mert kíváncsi volt a helyre. Hogy ezeket itt tartsuk, bevezettük a kontós ügyintézést. Az elején jól bevált, de utána kezdtek elfajulni a dolgok. Volt, aki 400-500 hrivnya adósságot is felhalmozott, amit csak részletekben tudott megadni. Volt olyan kontósom is, aki egész évben halmozta az adósságot azzal az ürüggyel, hogy "ha majd megkapjuk a magyar pénzt, akkor rendezem a számlát". Olyan is akadt, aki hazajött a külföldi munkahelyéről, s végigdorbézolta az itthon töltött időt, nem kis adósságot felhalmozva. Ezek azzal a kifogással éltek, hogy ha majd visszajönnek, akkor rendezik a számlát a fizetésből. Előfordult, hogy csak többszöri figyelmeztetés után volt hajlandó ezt megtenni. Nekem a kontózás miatt igen sok kellemetlenségem volt, ugyanis a saját pénzemből kellett pótolnom a hiányzó összeget. Egy idő után aztán döntöttem: nincs több hitel senkinek. Így aztán ma már nálunk mindenki csak annyit fogyaszthat, amennyit ki tud fizetni."

Zoltánnál nem kontóznak az emberek: ő vásárol hitelbe. "Sosem gondoltam volna, hogy elérem, hogy a feleségem előtt el fogok titkolni néhány "pénzügyi manővert". Általában nem hordok magamnál sok pénzt, mert az asszony kezeli a családi kasszát, de néha kedvet kapok egy kis baráti kikapcsolódásra. Ilyenkor le-lecsúszik néhány sör, aztán azon kapom magam, hogy nincs nálam elég pénz. Még az a szerencsém, hogy a hely tulaja, ahova járunk, "rendes gyerek", így hitelez nekem. Amikor pedig besikerül valami kis "kalim", akkor kiegyenlítem a számlát."

Snicer