Igazak-e az anyósviccek?

Talán a kedves olvasó is hallott olyan anyósviccet, amelyben nem éppen jó oldalukról mutatják be ezek a kis történetek a főszereplőket. Megkérdeztük olvasóinkat, vajon vidékünkön is ez-e a helyzet, vagy talán még sincs igazuk a vicckészítőknek.

Éva Aknaszlatináról: Az anyósviccekről csak annyit tudok mondani, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, de azért minden vicc háromnegyed részben az igazságot tükrözi. Mivel nagyon szeretem a fiamat (egy szem gyerek), valószínűleg én rossz anyós leszek, úgyhogy nekem az anyósviccek csak előre mutatják a "sötét jövőt". Szerintem létezik ideális és rossz anyós. Az ideális - amilyen én nem leszek - olyan, aki nem nagyon szól bele a gyereke családjának életébe, csak segít nekik, ha kell. A rossz ennek az ellentéte. Ha igazán szeretjük a gyerekünket, akkor meg kell tanulnunk elengedni, s ha ő igazán boldog, akkor nekünk is annak kell lennünk - ez a legfontosabb.

Anikó Csapról: Az anyósviccekben felvázolt alakok lehetnek valósak, de én nem ezt tapasztaltam. Az én anyósom már meghalt, de nagyon kedves, aranyos volt, s most is azt mondom, hogy az Isten áldja meg a haló poraiban is, mert egy áldott jó asszony volt, nem tudok rosszat mondani róla, a lelkét odaadta a fiáért, az unokáiért és hozzám is nagyon jó volt. Szerintem igazán rossz anyós nincs.

József Öregakliból: Nekem nincs különösebb véleményem az anyósviccekről, csak annyit mondhatok, hogy van jó és van rossz anyós is, de ez lényegében az embertől függ.

Ádám Nagyszőlősről: Szerintem akkor jó egy anyós, amikor porhanyós. Ebből is látszik, hogy én szeretem az anyósvicceket.

Kálmán Szalókáról: Szituáció- és társaságfüggő a viccek mesélése, de azért azt le kell szögezni, hogy nagyon érdekesek. Találkoztam már olyannal, aki azért mondott ilyen vicceket, mert ráillett az övére. Aki viszont nagyon tiszteli az anyósát, azt bántja az ilyen történetecske. Az én anyósomra nem nagyon illettek a közszájon forgó klisék, de volt olyan helyzet, amikor ő is tudott rajta nevetni. Az ideális anyós, ha van ilyen, akkor az egyszerre megértő és kritikus is. Ha az értékeket megbecsüli a vejében és a menyében - az az ideális, az eszményi. Aki csak a gyermekében látja a jót, a vejében, menyében csak a rosszat - az a rossz anyós. Az is leszögezhető azonban, hogy csak rossz anyósok nincsenek.

Róbert Tarnócról: Én szeretem az anyósvicceket, és úgy gondolom, hogy lehet valami valóságalapja ezeknek. Az ideális anyós természetesen nem abba a kategóriába tartozik, amelyikről vicc születik, mert általában a rosszak kerülnek a csípős humor céltáblájába. Az ideális szerintem az az anyós, amelyik elfogadja a vőnek vagy menynek a véleményét, az ellentéte pedig az olyan, amelyik mindig keresztbe tesz. Én az anyósomnál lakom, nekem szerencsére a jókból juttatott a sors, mindig lehet rá számítani.

Attila Beregszászból:Teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy az anyósvicceknek van valóságalapjuk! Az egyik vicc szerint a legjobb árvaházból nősülni. A rossz anyós olyan, mint az enyém: nem vigyáz a gyerekre, amikor szükség lenne rá, nagyon rosszul főz, velem pedig körülbelül másfél éve nem beszél. Eleinte még jóban voltunk, de később a viszonyunk megromlott az állandó kötözködései miatt. Biztos van jó anyós is a világon, de én ilyeneket csak más elbeszéléséből ismerek. Az ideális anyós szerintem olyan, aki mindent megtesz a gyermeke családjáért, s legalább úgy szereti a menyét vagy a vejét, mint a saját gyermekét.

snicer