Batumi: A fények városa

Útinapló

2008. április 4., 10:00 , 377. szám

Éjszaka Batumiban nem takarékoskodnak a fényekkel: nemcsak az épületeket, szökőkutakat, üzleteket, kávézókat és parkokat világítják ki, de a fákat, az utcai elárusítóhelyeket, s néha úgy tűnik, magukat az árusokat is.

A szovjet korszak csalóka romantikáját sugalló filmek nyomán sokan vágytak arra, hogy felkeressék Grúziát, s azon belül a szőlőparadicsomnak tetsző fekete-tengerparti Adzsáriát, Batumit. Az elmúlt évek háborús és polgárháborús hírei azonban szinte mindenkinek elvették a kedvét attól, hogy felfedezze a földnek ezt az egyébként kedves szegletét. Csupán az utóbbi idők ritka internetes hírei csábítják újra arra az utazókat, hogy ismét felkeressék az egykori szovjet üdülőparadicsomot.

Az internet ma már ezen a téren is partnerünk lehet, amennyiben segít repülőjegyet váltani, szállást foglalni. Megszállhatunk magában Batumiban is, de aki a nyugalmat szereti, választhatja valamelyik közeli apró települést is, mint amilyen például Kobuleti, ahol tiszta a tenger, a levegő és nem tolonganak a turisták.

Előfordulhat ugyan, hogy a repülőút során elfelejtik megetetni az utazót, de az efféle apró kényelmetlenségeket gyorsan elfelejtjük a leszállás után, mert olybá tűnhet, mintha csakis ránk várna ott mindenki. A szállodák alkalmazottai nemegyszer már a repülőtéren fogadják a vendégeket, hogy a tengerparti szállodába szállítsák őket, méghozzá ingyen. A szolgáltatás része, hogy a bőbeszédű taxisok útban a szálláshely felé óriási mennyiségű információt zúdítanak az utazóra a grúziai, és azon belül az adzsáriai történelmi, politikai és életvitellel kapcsolatos tudnivalókról.

A szállodákban és üdülőkben ugyancsak vendégszerető fogadtatásra és előzékeny kiszolgálásra számíthatunk, amennyiben persze nem a szigorúan vett európai normákat tartjuk szem előtt. A szobák általában kényelmesek, elterjedt tartozékuk a zuhanyzó és a televízió. Légkondicionáló persze csak elvétve van még, de hát akinek melege van, az hűsölhet a csodálatos Fekete-tengerben.

A vidéki Adzsária helyenként még magán viseli a háború nyomait: romos, elhagyott épületekbe botolhatunk, rosszak az utak, az üzletek árukínálata meglehetősen szerény. Az esetleges hiányosságokért azonban bőségesen kárpótol a lakosság vendégszeretete és kedvessége. Bár a legtöbben ukrán viszonylatban is szerény jövedelmekből élnek, szívesen megvendégelik a turistát, s igazolva a híres kaukázusi vendégszeretetet, a szó szoros értelmében lesik az idegenek minden óhaját. Aki a felkapott üdülőhelyek nyüzsgésére és színpompás forgatagára számít, az talán némileg unalmasnak találja majd a grúz tengerpartnak ezt a darabját, bár a főidényben, júliusban és augusztusban azért itt is megélénkül az élet. Ha azonban nyugalomra vágyik a vendég, bizonyosan megtalálja a számítását.

Ugyancsak vonzó lehet, hogy alig néhány kilométernyire eltávolodva a tengerparttól, máris ízelítőt kaphatunk a Kaukázus vadregényes tájaiból. Sokan azt mondják, az errefelé nem túl magas hegyláncok, a völgyek mélyén futó gyors patakok helyenként a Kárpátokat idézik.

Maga Batumi, a régióközpont az elmúlt évek történései ellenére is ragyogó város maradt, amely csak úgy zöldell az úton-útfélen felbukkanó pálmafáktól. Éjszakánként ott mindent kivilágítanak: a házakat, a játszótereket, a parkokat, a hatalmas és ingyenes óriáskereket, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra és a környékre. Nappal legalább ennyire szemkápráztató a város, amennyiben az épületek rikító színekre festve pompáznak. Maguk a városlakók azt állítják, hogy Batumi nem is része Adzsáriának, s ebben lehet valami igazság.

A híres tengerparti bulvár nemcsak szépségével, hanem hosszával is lenyűgöz. A természeti szépségekhez és a látnivalókhoz itt kulináris élvezetek is társulnak a számos tekintélyes étterem révén. A templomot formáló kínai étteremben kínai szakácsok készítik az eredeti kínai ételeket, a szélmalom alakú holland étterem messziről hívogató fényeivel csábít, az olasz étterem pedig arról nevezetes, hogy azt Mihail Szaakasvili grúz államfő is kedveli. Csalódás legfeljebb azokat érheti, akik a helyi konyha értékeire kíváncsiak. A legtöbb helyen grúz nemzeti ételként a saslikot kínálják és a különféle salátákat, s igen nehéz rábeszélni a szakácsokat arra, hogy ezenkívül bármiben is eltérjenek az európai vagy posztszovjet konyha megszokott ételeitől.

Batumi, amiként fokozatosan egész Adzsáriai is, ismét felkapott üdülőparadicsommá válik, amely bátran ajánlható azoknak a turistáknak, akik viszonylag szerény összegből szeretnék megúszni a nyaralást, s csupán egyetlen idegen nyelvet bírnak, az oroszt. Ezt a nyelvet itt mindenki érti és beszéli. A nyaralóközönség zöme a környező posztszovjet államokból kerül ki, igaz, német turistából is egyre több van. (Kárpátalja/Korreszpondent)