Most már nem ússzuk meg

2008. október 17., 10:00 , 405. szám

Szeptember 3-tól 9-ig lehetett reménykedni, hogy megúszhatjuk (mi, egyszerű állampolgárok) az újabb soron kívüli választást. Addig az Elnök oszlathatott volna, de nem oszlatott. Az is látszott, hogy Julja nem tud kormánykoalíciót alakítani Janukoviccsal. Juscsenko akár függőben is hagyhatta volna a helyzetet, várva a kedvezőbb alkalmat a törvényhozó testület feloszlatására.

Julja közben mindent megtett a koalíció újbóli létrehozására. Az még nem is lett volna gond, hogy az elnöki vétók szavazásakor visszavont mindent, amit előzőleg megszavazott a Régiókkal együtt, elvágva a Janukovics-szövetség lehetőségét. Ezenkívül azonban megpróbálta egyenként megszerezni a nasások támogatását, hogy Litvinékkel együtt összekaparja a 226 szavazatot. A fele frakció át is állt hozzá. Juscsenkónak tehát lépnie kellett, mielőtt Julja át nem csábítja az embereit.

Jelenleg a miniszterelnök megpróbálja útját állni a választásoknak. Nem ad pénzt azok lebonyolítására, és a saját zsebbíróságain érvényteleníti az elnöki parlamentoszlató ukázt. Amire az elnökhű különleges alakulatok megszállják a rosszul döntő bíróság épületét. Sikerülhet-e ilyen és ehhez hasonló módszerekkel megakadályozni a választások megtartását? Aligha. Sikerülhet elhúzni az időt, mint Janukovicsnak az előző választásokat. Lehet, hogy december 7-én fogunk szavazni, ha nem, esetleg pár héttel később - ez azonban alapvetően aligha befolyásolja a politikai erőviszonyokat. Julja annyival tovább lesz miniszterelnök, és talán javít valamit a népszerűségén a küzdelemmel a népszerűtlen választások ellen.

Annyira azonban aligha fog jól szerepelni, hogy egyedüli többsége legyen. Márpedig miután sem Juscsenkóval, sem Janukoviccsal nem szövetkezhet a következő parlamentben, szoktatni kell magát az ellenzéki szerephez. Depresszióba esni nem fog, mert ha most elveszíti is a hatalmat, folytathatja a küzdelmet az elnökválasztási kampánnyal.

Juscsenko a parlamentoszlatással elérte, hogy néhány hónapig egyértelműsítette vezető szerepét az országban egészen addig, amíg a kampány, majd a koalíciós alkudozások tartanak. Ami viszont a parlamenti pozíciót illeti, a következő összehívású Radában igen komoly gond lesz.

Már dolgozni kellene az adminreszursznak az elnöki pártra, az pedig nincs sehol. A Nasa darabokban, de a maradékai ultimátumokat küldözgetnek az elnöknek, hogy nem akarják fő emberét, Balogát a listájukon látni. Juscsenko meglévő pártja egy rakás lázadóból áll, akikben választások után nem bízhat meg, rendszabályozásukra meg nincs ideje. Idő más elnöki párt felépítésére még kevésbé van, így a Baloga-féle Egységes Központ, vagy valamilyen Jacenyuk-párt sorsa meg van pecsételve. Még akkor is, ha abba bekapcsolják Csernoveckij kijevi polgármestert, mivel az még tartozik az elnöki segítségért a polgármester-választás idejéből.

A kommunisták és Litvin lehetnek a nagy nyertesek, ha egy Julja-Janukovics döntetlen Juscsenko-leszereplés esetén övék lesz az aranyrészvény a következő parlamentben.

Janukovics a narancsosok önpusztításának magától értetődő haszonélvezője, csak arra kell vigyáznia, nehogy túléleződjön a konfliktusa a Régiók Ahmetov-Kolesznyikov szárnyával. Mivel azonban kampány idején a pártok összezárnak, még ettől is kevésbé kell tartania, mint egyébként.

A kocsmai verekedésre emlékeztető hatalmi harc fenti momentumai egyébként mellékkörülmények a tüzet fogott tetőhöz képest. A világgazdasági válság ugyanis a padlóra fogja vinni az országot. Akkor úszhatnánk meg, ha az USA és Európa is megúszná. Ha nem, az ottani válságjelenségek hatványozódva jelennek majd meg nálunk. Amennyivel gyengébb az ukrán gazdaság a fejlett központoknál, annyival erősebben érvényesül az "ameddig a kövér ember lefogy, a sovány éhen hal" séma. Az azonban sajnos biztosra vehető, hogy az egymás aprításával elfoglalt ukrán "elit" nem fog átalakulni tűzoltóosztaggá.

Sz.K.M