Galambkiállítás Munkácson

Picasso madarai

2008. november 21., 09:00 , 410. szám

Szebbnél szebb galambok sokaságát tekinthették meg az érdeklődők a közelmúltban a munkácsi Ruszin Házban megrendezett megyei galambkiállításon, melyen a kárpátaljaiak mellett többek között odesszai és vinnicai galambászok is bemutatták az általuk tenyésztett madarakat.

A kétnapos rendezvény fő látványosságát a hatalmas díszgalambok jelentették, továbbá az érdeklődők megtekinthették a postagalambokat és a magas röptű galambokat. Mint a rendezvény szervezője, Kizman Ernő munkácsi galambász lapunknak elmondta, a galambkiállítást már több mint tíz éve minden ősszel megrendezik. "A galambászat a múltban fejlett volt vidékünkön, évente több kiállításra is sor került, az elmúlt évtizedekben viszont hanyatlás következett be. Egy-két éve fellendülés mutatkozik, és reményeink szerint a kárpátaljai galambászat néhány éven belül ismét visszanyeri régi színvonalát" - bizakodik Kizman úr. A kiállítás résztvevői, akik között szép számmal voltak magyar szakemberek is, egyetértenek abban, hogy a galambászat manapság költséges hobbi, hiszen sokba kerül a termény, a különböző tápok, melyek nélkül a galambok fejlődése nem teljes értékű.

Tar Károly szernyei galambász hétéves korától foglalkozik galambokkal. Régebben különböző fajtákat tenyésztett, napjainkban kizárólag díszgalambokat. "A díszgalambok fajtái - King, Strasszer, Római, Mondeno - általában Franciaországból és az Egyesült Államokból származnak, kimondottan kiállítási galambok, melyek testsúlya a másfél kilogrammot is elérheti. Nem szoktak repülni, csak a földön sétálnak. Zárt vagy dróthálóval elkerített helyen kell őket tartani, hogy kutya, macska, patkány vagy görény ne kerülhessen a közelükbe. Fontos, hogy ne legyen huzatos a hely, mert a galamb azt nem szereti. Egyébként nehezen tenyészthetők, mert kényes és érzékeny fajról van szó, állandóan biztosítani kell a vitamin-utánpótlást, éppen ezért a tartásuk nagyon költséges is" - ecseteli a díszgalambok tartásának sajátosságait a galambász. Tar Károly árpával, borsóval, búzával, kukoricával, cirok-, napraforgó- és repcemaggal eteti a galambokat, a tápot a vízbe adagolja. A galambok tartása éves viszonylatban legalább 2000 hrivnyájába kerül. A díszgalamb darabja akár az 50-100 dolláros árat is eléri.

- Mi a szépsége a galambászatnak?

- Gyerekkoromtól kezdve megkedveltem ezt a nemes madárfajt. Hétéves koromban egy tenyésztő egy kakasért cserébe adott nekem egy galambot, és attól kezdve "belebolondultam" ebbe a foglalatosságba. Ha egy galambász elad egy díszgalambot, testtartásáról évek múlva is felismeri, hogy az övé volt. Korábban postagalamb-tenyésztéssel is foglalkoztam. A postagalambra jellemző, hogy amelyik galambházból először elszáll, oda is száll vissza. Ha például elviszem 100 vagy akár több száz kilométeres távolságra, ő akkor is haza fog jönni. Éppen ezért kb. egy hónapos korában szoktuk elajándékozni vagy eladni a fiatal fiókákat, addig, míg azok először fel nem szállnak a saját fészkükből. A postagalambot két-három hónapos korában el kell vinni minden égtáj irányában és onnan elengedni. Először csak kis távolságról, majd a távolságot 100, 200 és 300 km-re növeljük, a végén 500 kilométeres távolságból engedjük ki a galambot. Néhány éve egy ungvári barátomnak ajándékoztam egy postagalambot. Az illető egy évig tartotta bezárva a madarat, majd mikor kiengedte, a galamb az időközben költött négy pár fiókájával együtt visszarepült hozzám.

A barkaszói Kosztyu Sándor szintén gyerekkorától foglalkozik a galambokkal. Meggyőződése szerint, ha valaki egyszer belekezd a galambászatba, az már sohasem fogja tudni abbahagyni, attól függetlenül, hogy mennyi pénzt kell rááldoznia. Jelenleg a díszgalambok King fajtájának tenyésztésével foglalkozik. "Ezt a fajtát egy magyarországi utam során kedveltem meg, amikor a Nógrád megyei Bercelen felkerestem egy ismerős galambászt. Mikor megláttam nála a gyönyörű King fajtagalambokat, eldöntöttem, hogy kizárólag ezzel a fajtával fogok foglalkozni. A legelső párt onnan hoztam, azóta számuk a sokszorosára nőtt. Egyébként egy rendes galambász sohasem tudja, hány galambja van, de ha bemegy a galambházba, és egy hiányzik, ezt már azonnal észre veszi" - nyilatkozta a galambász. A kiállításon bemutatott galambjai között nagy kedvenc volt a nyolcéves hófehér hím, melyhez hasonló állású galamb Kárpátalján nincs még egy. A százpontos értékelési skálán ez a madár eléri a 96 pontot. A nemes King fajtájú galamb "kezes állat", hiszen Sándor nyugodtan kivehette őt a ketrecből és megmutathatta az érdeklődőknek és a kollégáknak. Kosztyu Sándor tagja az Ukrajnai Galambászok Szövetségének, rendszeresen részt vesz különböző belföldi és külföldi kiállításokon, tartja a kapcsolatot az ország különböző szegleteiben és a Magyarországon élő galambászokkal.

Baráth József