Élve főzték meg a bűnöst

Pénzhamisítók

2008. december 12., 09:00 , 413. szám

A középkorban szörnyű büntetés járt a pénzhamisításért, egyes helyeken élve főzték meg a bűnöst forró olajban. Érthető, hogy ma már "csak" börtönbüntetés jár a vétkeseknek, ám az is bizonyos, hogy amíg pénz lesz a világon, mindig akadnak majd, akik megpróbálkoznak a hamisításával.

Ukrajnában a hrivnyát hamisítják leggyakrabban. A nemzeti valuta hamis példányai majdnem tízszer olyan gyakran fordulnak elő a készpénzforgalomban, mint például a hamis dollár vagy euró. Igaz, a helyzet már korántsem olyan rossz, mint a kilencvenes évek közepén volt, amikor a színes nyomtatók és fénymásolók megjelenésével zsákszámra hamisították a hrivnya elődjét, az igen gyengén védett kupon-karbovanecet.

Különösen sok volt a hamisítvány 1996-ban, amikor éppen csak megjelent a hrivnya, s az emberek, különösen vidéken, még nemigen tudták, milyeneknek kell lenniük a valódi bankóknak. A szélhámosok az 1 hrivnyás bankjegy egyesét 20-ra, 50-re vagy 100-ra változtatták, néha a bankjegyen látható portrét is kicserélték. Különösen jó minőségűek voltak az ofszetnyomással készült 20 hrivnyások, amelyeknek az igazihoz hasonlóan érdes volt a papírja, s készítőinek arra is volt gondja, hogy imitálják a vízjelet és a biztonsági fémszálat. A 20 hrivnyás azért volt korábban ideális bankó a hamisítók számára, mivel az emberek nemigen vizsgálgatták, ugyanakkor meglehetősen jól jövedelmező "üzlet" volt a "gyártása".

A szakértők azt állítják, napjainkban főleg az új típusú 50 hrivnyást és a régi fajta 100 hrivnyást hamisítják, de előfordulnak hamisítványok az első kibocsátású 200 hrivnyások között is. Ezek is meglehetősen ügyes utánzatok, el vannak látva vízjellel és az úgynevezett védősávval is.

Azt mondják, a mindennapi életben, például egy boltban úgy a legcélszerűbb megkülönböztetni a valódi pénzt a hamistól, hogy alaposan megnézzük és megtapogatjuk, azaz nincs szükség bonyolult készülékekre. Bizonyára megfigyelték már, hogy az iránytaxikban a vezetők a fény felé tartva vizsgálgatják a nagyobb bankókat. Ilyenkor ugyanis jól látható a több árnyalatú vízjel, amelyet igen nehéz hamisítani. Azután "szög alatt" is vetnek egy pillantást a pénzre, amitől láthatóvá válik egy újabb védelmi elem, a bankjegy értékének rejtett lenyomata a háromágú szigonyon.

Fontos védelmi elemet jelentenek továbbá a vakok számára felvitt jelek, amelyeknek domborúaknak kell lenniük. Ezeket szinte soha nem utánozzák a hamisítók, ezért a vakoktól tartanak a leginkább, akik pusztán tapintással azonnal leleplezik a hamisítványokat.

Az ibolyántúli fényt kibocsátó lámpa viszont, amely ma már szinte minden szupermarket pénztárainál megtalálható, távolról sem minden esetben leplezi le a hamisítványokat. A modern csalók ugyanis speciális papírfajtákat is felhasználhatnak, amelyeken van vízjel és biztonsági fémszál is, s amelyek nem világítanak ibolyántúli fényben.

Nem árt, ha van nálunk egy legalább hétszeres nagyítású lencse, amely alatt jól látszik, hogy hamis vagy valódi bankóról van szó, különösen, ha egymás mellé helyezzük a kettőt. A hamis bankjegyekről a tűrés mentén gyakorta peregni kezd a festék, ha pedig vodkát cseppentünk a valódi bankjegyre, mindjárt láthatóvá válik a vízjel.

A pénzhamisítók külön kasztot képeznek az alvilágon belül, akár a zsebtolvajok vagy a bankrablók. Ezeket az embereket állítólag még a börtönben is meg lehet különböztetni társaiktól, ha másból nem, hát készségeik alapján. Azonban az ismeretek még egy ilyen zárt kasztban is ritkán szállnak apáról fiúra, a legfontosabb a velük született tehetség.

Más kérdés, hogy később mindenki maga dönti el, miként él ezzel az adománnyal, állítja egy magát megnevezni nem kívánó rendőrnyomozó. Mint mondja, ritka, hogy ezeket az embereket pénzhamisításkor kizárólag a haszon ösztönözze. Többségük, különösen a régi, szovjet időkben nevelkedettek a kockázatot, a játékot kedvelő emberek. Számukra nem kizárólag az a fontos, hogy szert tegyenek egy bizonyos összegre, hanem az is, hogy bebizonyítsák - elsősorban maguknak -, hogy képesek kijátszani az államot. Abban a rendőrök többsége egyetért, hogy a pénzhamisítók általában nem hétköznapi emberek.

Igaz, a valódi művészek, a rajz, a metszetkészítés mesterei kihalóban vannak, idejük lejárt. Szerepüket mindinkább a számítógépes technikák veszik át. A belügyminisztérium gazdasági bűnözéssel foglalkozó főhivatalának tájékoztatása szerint évente átlagosan mintegy 1300 eljárást indítanak pénzhamisítók ellen. Az esetek mintegy fele egy éven belül bíróság elé kerül, a többi ügyben ennél hosszabb ideig tart a nyomozás. Általában fiatalemberek foglalkoznak a hrivnya hamisításával, méghozzá jellemzően kis tételekben, leginkább saját szükségleteik kielégítésére. Gyakorlatilag eltűntek a nagy tételekben, nyomdatechnika felhasználásával elkövetett hamisítási esetek, amit a rendőrség elsősorban az értékpapírok előállításával foglalkozó vállalatok ellenőrzési rendszerének szigorításával magyaráz.

Az Ukrán Nemzeti Bank adatai szerint manapság viszonylag kicsi a valószínűsége annak, hogy hamis bankó kerüljön a kezünkbe. Az idei esztendő első 10 hónapjának adatai alapján a forgalomban lévő valódi bankók számának 0,0002 százalékát kitevő hamis pénzre bukkantak. Ez abszolút számokban kifejezve azt jelenti, hogy egymillió bankjegyből átlagosan csupán kettő hamis, és becslések alapján összességében mintegy 100 ezer darab lehet forgalomban.

A lefoglalt hamisítványok 25 százaléka 20 hrivnyás, 24 százaléka 50 hrivnyás, 22 százaléka pedig 100 hrivnyás. A szakértők állítása szerint a lefoglalt hamisítványok többsége rossz minőségű volt, s könnyen megbuktak az alaposabb vizsgálat során.

Ugyanakkor 17 százalékkal több hamis dollárt, eurót és rubelt foglaltak le, mint tavaly. A leggyakrabban (a bevont hamis dollárok 94 százaléka) a 100 dolláros, a 200 eurós (77 %) és az 1000 rubeles (99,6 %) bankjegyet hamisítják. (Kárpátalja/segodnya.ua)