Egy tál meleg étel

Hajléktalanok támogatói

Nemrég sokkoló élményben volt része egy técsői asszonynak: épülő családi házuk felső szintjén egy eszméletlenül fekvő, ismeretlen személyazonosságú nőre bukkant. A helyszínre érkező orvos - hiába szállították be a kórházba is - már nem tudta megmenteni életét. A nő halálát a test túlzott kihűlése okozta. Mint utólag kiderült, azért bújt meg a félig kész házban, mert hajléktalan volt.

De hogyan is lesz valaki hajléktalan? Számos okból - pl. válás, szülőkkel történő szakítás, nyugdíjas magára maradása, élettársi kapcsolatok felbomlása, munkanélküliség, tartós szegénység stb. - bekövetkezhet mindez. Sok a hajléktalan azok körében, akik különböző állami intézményekből (pszichiátriai intézet, kórház, börtön stb.) kikerülve nem találják meg helyüket a társadalomban, depressziósokká válnak, majd kirekesztettnek érezve magukat, utcai csavargásban lelnek menedéket. Végül teljesen ez lesz az életformájuk. Újabban egyes vélemények szerint sok, banki kölcsönt felvett és azt törleszteni nem tudó személy is az utcára kerülhet.

A következő megrázó történetet e sorok írójának személyesen mesélte el egy hajléktalan.

Évekkel ezelőtt, még főiskolás koromban egy különösen nehéz tantárgy sikeres vizsgáját követően évfolyamom egy kisebb csoportjával beültünk egy beregszászi kávézó teraszára, hogy a diák pénztárcájához mért szolid eszem-iszommal ünnepeljük meg az eseményt. Az ilyenkor dukáló kis tömény ital és sör mellett különböző gyorsételeket rendeltünk. Hirtelen egy hihetetlenül piszkos, ráncos kéz, egy nyitott tenyér nyúlt be az asztal közepe felé, majd gazdája, egy idős, végtelenül elhanyagolt külsejű férfi halk, könyörgő hangon kérlelni kezdett bennünket: "Adjanak a "diplomata" urak egy kis kopeket vagy valami harapnivalót. Ne sajnálják, lehetnek még maguk is ilyenek..." Összegyűjtöttünk neki valamennyi pénzt, majd látva kiéhezett állapotát, megkínáltuk némi étellel, üdítővel, amit nagyon hálásan vett, és sűrű köszöngetések közepette távozott. Az évek során még többször találkoztam vele, és egyszer, miután adtam neki némi aprót, könnyezve kifakadt. Röviden elbeszélte az életét. A feleségével élt egy kertes házban, amíg nyugdíjba nem vonult. A mostohafia házasságakor ajándékul ráíratták a házat, remélve, hogy majd itt fog lakni az újdonsült mennyel. Ám az ifjak nem maradtak itt: elköltöztek a lány szüleihez Belső-Ukrajnába, mivel ott több munkalehetőség volt jobb keresettel. Évekkel ezután aztán sajnos meghalt szintén nyugdíjas felesége, így egyedül maradt. Remélte, hogy a fia ekkor hazatér és gondoskodni fog róla. A fiú valóban megjelent, ám abban nem volt semmi köszönet. Közölte, hogy eladta a házat. "Az érte járó pénzből néhány hrivnyát odalökött az orrom elé, mint a kutyának, majd visszautazott a feleségéhez. Aztán már jöttek is az új lakók. Mehettem az utcára, jutalmul, amiért felneveltem a mostohafiam..."

De lássuk azokat, akik megpróbálnak valamit tenni az elesettekért. Áldozatkész segélytevékenységet végez e téren Geczinger Erika vezetésével a munkácsi Szent Erzsébet Napköziotthon. "Intézményünk szociálisan hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozik - mondja az intézményvezető. - Hétfőtől péntekig naponta 80 meleg ebédet osztunk ki. Ezek egy részét a munkácsi kórház elfekvő betegei, illetve otthon fekvő, mozgásképtelen betegek kapják. A többit helyben fogyasztják el a rászorulók. Egyszerű, de tápláló ebéd várja a nélkülözőket: egytálétel egy szelet vajas- és vajtalan kenyérrel, kompóttal. Bárkit, aki bejön az utcáról - lett légyen az hajléktalan vagy koldus - megetetjük. Az egyetlen elvárás, hogy az illető ne legyen részeg. Reggel kilenctől délután három óráig a napköziotthonban tartózkodhatnak, hogy melegben legyenek. Lehetőség van még ruhamosásra és -szárításra, valamint mosdásra és fürdésre is.

Mint az intézményvezető elmondta: a napköziotthon anyaországi pályázatokból és civilek adományaiból biztosítja működését. Tevékeny részt vállal a pályázatok koordinálásában Fehér Ferenc, a Munkácsi Egyházmegye Szent Márton Karitász Központjának igazgatója és az általa vezetett szervezet. A mindennapi friss kenyeret Zharkovski Péter általános helynök jóvoltából kapják. Sokat segítenek az izsnyétei iskola tanulói: évente egyszer gyümölcsöt, zöldséget és más élelmiszereket gyűjtenek össze, amit aztán eljuttatnak a rászorulók étkeztetésére.

A hajléktalanokért végzett munkáról kérdeztük Kozma Józsefet, a huszti Szent József Karitász központ igazgatóját is, aki elmondta: "Sajnos nagyon szerények a lehetőségeink. A járásban Huszton kívül még Visken működik kirendeltségünk Gór József intézményvezető vezetésével. Zömmel a Ferences Misszió Alapítványtól és a Szülőföld Alap támogatásából elnyert pályázati pénzekből, valamint a szegények javára kitett Szent Antal-perselyben összegyűlt adományokból működünk, ami nagyon szűk mozgásteret tesz lehetővé. A szerény keretből karácsonykor és húsvétkor Huszton és Visken 180-180 főhöz juttattunk el élelmiszercsomagot, igaz, hogy ez a korábbi évektől eltérően idén valamivel szerényebb volt. Havonta kb. hetven embert szárazkonyhával is ellátunk. Visken roma gyerekek számára imaházat működtetünk, ahol rendszeres napi élelmezést is biztosítunk számukra. Otthoni mostoha lakáskörülményeik miatt sokuk sajnos csak itt jut melegedőhöz. Ebben az évben fűtésbiztosítás céljából 80 családot tudtunk támogatni egy hónapra elegendő brikettel (préselt fűrészporral), de sokkal több lehetőség kellene. Ez azt jelenti, hogy emellett jelentős munkát a hajléktalanokért sajnos nem tudunk végezni, noha ez fontos lenne. Számos hajléktalan van ugyanis Huszton is, akik közül egyikük nemrég a kemény hideg miatt reggelre megfagyott. Aggasztó jeleket kapunk a jövőre nézve az anyaországi támogatások megcsappanásáról is. Most, hogy a városi büdzsé pozitív mérleget könyvelhet el, lehetséges, hogy kérni fogjuk őket: utaljanak ki bizonyos összeget számunkra, hogy a hajléktalanokon is segíthessünk valamilyen módon."

Az országban 2008-ban közel egymillió fedélnélkülit tartottak nyilván. Ez óriási szám, s a problémát növeli, hogy nincs állami szintű hivatalos szerv, mely a hajléktalanok ügyével foglalkozna.

Kárpátalján 2008-ban hivatalosan 57 otthon nélküli embert tartottak nyilván, nem hivatalosan azonban ez a szám több száz, akár több ezer főre tehető. A dühöngő gazdasági válság sajnos ezen számok növekedését is maga után vonhatja. Súlyosbítja a problémát, hogy megyénkben jelenleg nincs működő hajléktalanszállás.

Az elemeknek kiszolgáltatott emberek sokszor kénytelenek az egyedülállók és az idős személyek részére létrehozott szociális menhelyeken, napköziotthonokban próbálkozni több-kevesebb sikerrel, mivel ezen intézmények többsége sajnos fennállásának eredeti célkitűzéseit is nehezen tudja teljesíteni. De ha tudnak, és van az intézmények bentlakásos részlegében szabad hely, segítenek: befogadják a hajléktalanokat.

Fischer Zsolt